Agria 33. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1997)

Bánffy Eszter–Bíró Katalin–Vaday Andrea: Újkőkori és rézkori telepnyomok Kompolt 15. sz. lelőhelyén

Bánffy Eszter — T. Bíró Katalin - Vaday Andrea ÚJKŐKORI ÉS RÉZKORI TELEPNYOMOK KOMPOLT 15. SZÁMÚ LELŐHELYEN Kompolt-Kistéri tanya 15. sz. lelőhelyen 1 1994-ben folyt a leletmentés. Az ásatáson tervezett M3 autópálya nyomvonalán 32 370 m 2 felületet tártunk fel. (1 kép l/A) A lelőhely, Kompolt, Kistéri tanya 15. sz. a Kistéri tanyáról - egy korábban már el­pusztult tanya a lelőhely nyugati szomszédságában - kapta a nevét, az ún. Tagi réttől nyugatra fekszik. Ma a lelőhely a kompolti határhoz tartozik, a falu összeépült Kállai és Kápolnával. A lelőhely 98,69 nyomvonal kilométere 2 a feltárás fő égtájak szerint kitűzött koordi­nátarendszerének 00/00 pontja, egyúttal a feltárt felület keleti határa. A nyugati feltárási ha­tár 94,59 km. A tervezett út nyomvonala ezen a részen 85 m-re szélesedik ki. A nyomvonal szakasz a Kaiból Nagyútra vezető aszfaltúttói délre, a Tarna-hídtól nyugatra terül el. A feltárási felület sík vidéken fekszik, a Tárna és Tarnóca szabályozás előtti egykori folyami öntésterületén, a Mátrától délre. Jelentősebb kiemelkedés ma már nem látszik. Jel­legzetessége a fekete, agyagos öntéstalaj, a sekélyebb régészeti objektumok, házak, göd­rök és sírok ebbe mélyülnek be. A Mátra vulkanikus tevékenységének időszakában a hegy­vidékről lemosódott kevert sárgás márgás, nagyobb tufarögökkel sűrűn kevert talaj alkot­ja az altalajt. A fekete öntéstalaj a Tárna és Tarnóca közti terület nagy részén azonos. A hu­muszt és szubhumuszt csak szervesanyag tartalma határozza meg, színében és kemény­ségben nem vált el a feltáráson. A terület természetes vízellátása a történeti időkben rossz volt, erre utal az, hogy mind a szarmata-, mind az avar korban igen sok kutat ástak a tele­peken. A feltárt terület nyugati harmadában több egykori növényzet helye utal arra, hogy - a maitól eltérően - erdős, ligetes, bozótos vidék vette körül a településeket. A korábbi talajművelés során a lelőhely sekélyebb objektumait a szántás részben tönkretette, éppen ezért volt nagy jelentősége annak, hogy már a felszíntől kezdve dokumentáltuk a régészeti jelenségeket, s az anyag sűrűsödésének megfigyelésekor az elpusztult telepobjektumokat részben rekonstruálni lehetett. A felület nyugati részén szarmata temető és néhány telepszéli késői avar objektum volt, a középső részen sűrűn szarmata és későavar telepobjektumok helyezkedtek el, a keleti részen a késő avar objektumok már ritkultak, s itt volt az a pár őskori objektum is (1 kép 1/B), amelynek anyagát a következőkben ismertetjük. 1 A lelőhelyszám az M3 autópályás leletmentő ásatások során használt műszaki-technikai azonosí­tó szám. 2 Budapesttől számítva. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom