Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)
Bakó Ferenc: A föld és tégla falazat az északmagyarországi népi építkezésben
A dinnyéskunyhót egyesek szerint egykor ágasfával, szelemennel is építették, mások azt állítják, hogy ilyen tetőszerkezettel csak földólak készültek. Régen gyakoribb volt, de még napjainkban is előfordul a hátul kontyos tetejű, „farazatos", vagy „farazott" kunyhó. Alaprajzi beosztását tekintve, a kunyhót többsejtűnek lehet tekinteni, mert egyszerű és kezdetleges kialakítású fallal ugyan, de belső tere két, esetleg három részre is el van választva. A helyiségek neve „szoba" és „komra". Ez utóbbi mindig a leghátsó helyiség, ahol élelmiszert tartanak. (A kunyhó használatára Id. a 6. sz. ábrát.) A kunyhó belsejéből elrekesztett éléskamra mellett még egy ilyen funkciójú építmény áll a kunyhó közelében, az élelmiszeres kunyhó és ez épp úgy, mint az esetlegesen meglevő istálló, vagy a sertésól, kutyaól, baromfiól — a lakókunyhóhoz hasonlóan földbe süllyesztett. A kenyérsütő kemence is kint volt a kunyhó mellett addig, amíg a dinnyésasszonyok nem boltban vették a kenyeret (kb. 1960-ig). A csányi dinnyéskunyhó fenti leírásának alapját képező adatokat nagyobbrészt a helyszínen, Csányon és a boconádi dinnyésföldeken magunk gyűjtöttük 21 , de kisebb mértékben felhasználtuk Boross Marietta közlését is, aki az 1955. évi állapotnak megfelelően, a dinnyések életmódját bemutatva, erre is kitért. 22 Ez a sajátos, archaikus megjelenésű építmény egyébként már korábban is magára vonta egyes kutatók figyelmét. Herman Ottó, amikor azt írja, hogy Aszód után a vonatból tetőkunyhókat pillantott meg, valószínűleg ezeket látta, 23 majd mintegy 30 évvel később Ébner Sándor Rákoscsabán írta le a típust: kis méretű kunyhó mindössze egy ággyal, tetőszerkezete már szarufás. 24 A recens néprajzi jelenségként megfigyelhető dinnyéskunyhón kívül ez a háztípus a hagyományból is kirajzolódik. Két adatunk van rá, mindkettő uradalmi cselédházra utal. A Dormánd határában fekvő Hányi pusztán 1892 körül a dohányosok földkunyhóban laktak, melynek fala nem volt, földig érő teteje pedig alul-felül sárral volt betapasztva — közli Galvács J., átányi kőműves. — A második adat Kömlő határában, a Dézsmakert tanyának Kistanyájához fűződik, ahol a tanya kerülője lakott a „földházban". Az építményre két informátorunk emlékezett vissza és a két közlés nem mindenben fedi egymást. Az egyik adatközlő, Besenyei József {sz. 1895., Kömlő) többször látta a földházat kívül-belül, míg a másik, Galvács János (sz. 1892., Átány) kőműves csak egészen kis gyerek korában egyszer-kétszer. A két memóriakép között az az egyik különbség, hogy Besenyei szerint a háznak nem volt fala, „a tető a földig ért", a padló másfél méterre volt lesüllyesztve; a másik adatközlő úgy emlékezik, hogy a süllyesztés 1 méter, a fal magassága is 1 méter volt. A másik lényeges különbség abban áll, hogy Besenyei szerint a bejárat a ház végén, az ágasfa mellett volt, amihez fedetlen, földbe vágott lépcső vezetett le, — Galvács pedig azt állítja, hogy a bejárati ajtó oldalt, a ház végén nyílt és előtte a lépcsőt „gádor" fedte. Galvács J. különösen jól emlékezett erre a gádorra — ami egyébként területünkön ismeretlen — és pontos műszaki leírását adta. Mérlegelve a két közlés között adódó eltéréseket, azt látjuk valószínűnek, hogy az építménynek fala nem volt, mert erre a helybeli adatközlő jobban emlékezhetett, ugyanakkor a gádor kérdésében és a bejárat elhelyezésében Galvács kőműves mester véleményét fogadjuk el (Ld. 7 —8. ábra). A többi részletben a két adatközlő emlékei megegyezőek. A szelemenes szerkezetű tetőt három hosszú ágas tartotta, kettő a ház végén, a falon kívül, egy pedig a szoba közepe táján. Kétsejtű volt, bejárata a pitarba nyílt, s onnan a lakószobába, Besenyei szerint a putri-ba lépett az ember. A háznak padlása nem volt, a nádfedést alulról betapasztották. Galvács szerint a pitar elülső részén olyan mennyezet volt, ami az ajtótól a szabadkéményig, felfelé húzódott, talán azért, hogy a füstöt az ajtó elől felfelé terelje. A két helyiség vályog közfalának két oldalán helyezték el a tüzelőberendezést. A pitvarban a kemence szája alatt vályog tüzelőpatka, felette „veres téglából" szabadkémény volt. A kémény két lába a tüzelőpatkán állt és ezek tartották a boltozatot, ami elvezette a füstöt. További adatok: a kemence búbos típusú, boglya kemence volt, a „putri" föld falain belül tapasztott és meszelt vályogfal állt. 252
