Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis 10. (1972)
Bakó Ferenc: A föld és tégla falazat az északmagyarországi népi építkezésben
Az 1910. és 1970. évi statisztikai felmérés nyomán tehát elég világos és részletekbe menő képet kap a kutató a földfalu házak mennyiségéről és földrajzi elterjedéséről. Ezek az adatok a földfalú házakat egyneműeknek tekintik, különbséget csak az alapozás tekintetében tesznek. A hagyományos népi építő gyakorlat és a néprajzi irodalom azonban a földfal és a földház elkészítésének több módját tartja számon, sőt ezeket fejlődésbeli sorrendbe is állította, amiből — feltételesen — időbeli sorrend is következik. A statisztikai adatfelvétel természetesen ezekre, az árnyalatoknak tekintett részletekre nem volt tekintettel, de elmondható, hogy írott forrásaink általában ilyen, vagy még pontatlanabb információkat adnak. A földből készített falazatnak — építési technikájától függően — több faja van: mint a földbe mélyített fal, vert fal, sárfal és vályog fal. A magyar népi építkezés kutatói számos leírását közölték ezeknek a földfalaknak és többen evolúciós sorrend megszerkesztésére is törekedtek. Földrajzilag távoli vidékekről, Orosházáról, Békésről és Debrecenből vannak ilyen leírásaink, s ezek a fennálló épületek falanyagára megállapítják, hogy legújabb technika a vályog, amit a karó fal, a fecske fal és a vert fal előz meg, különböző sorrendekben. Banner János utal arra, hogy leírása idején, 1911-ben a vert fal még ,,új" technika volt Békésen. Több helyen, így Orosházán is felmerül annak lehetősége, hogy a fennálló házakat földbe vájt putrilakások előzték meg. 15 Heves megye déli részén a múlt század első felében csaknem minden ismert technikát alkalmaztak a falusi házépítő mesterek: „A lakosok házaiknak falát vályogból rakják, némellyek vert falból, mások fecske rakás falat csinálnak." Tahy Gáspárnak ezek a szavai minden valószínűség szerint arra a tájra vonatkoznak, amely ma Szolnok megyéhez tartozik 10 , de kutatási területünket közelebbről érintik Istvánffy Gyula megállapításai a palóc-földről, így megyénk északi részéről is. Istvánffy az építőanyagok sorrendjében a legrégibbnek a fát tartja, ezt a patics (tapasztott sövény), majd a vert fal és a kőház követi. 17 Gyűjtőterületünkön a földépítkezés minden módszere ismeretes, ha elterjedettségük és recens alkalmazásuk nem is egyenlő mértékű. Alább következő sorainkban ezeket a módszereket kívánjuk ismertetni a hozzájuk kapcsolódó építményekkel együtt. Minthogy a magunk adottságainak megfelelő evolúciós vagy kronológiai sorrendet e technikákból nem tudunk összeállítani, egyelőre — minden indoklás nélkül — az alábbi sorrendet követjük: földbe mélyített lakás (földkunyhó és putriház), ahol a falat még a természetes föld képezi; fecskerakásos fal; vert fal; vályog fal; tégla fal. 18 /. A TERMÉSZETES „FÖLDFAV Emberi lakás vagy gazdasági építmény kialakításakor a föld felhasználásának legegyszerűbb módja az építmény földbe ásása. Az ilyen természetes „földfal" kétféle alkalmazása ismeretes gyűjtőterületünkön, az egyik módszer falat egyáltalán nem ismer, a földbe mélyítés olyan mértékű, hogy kiadja az építmény teljes falmagasságát. Ezt az épületet a népi szóhasználat és a néprajzi irodalom kunyhónak, földkunyhónak, esetleg földháznak nevezi. A másik technika csökkenti a padlószint mélységét, viszont alacsony falat emel, ami kiegészíti, megmagasítja a természetes földfalat. Ez utábbi épület neve putri, putriház, esetleg földház. Meg kell említenünk, hogy a többé-kevésbé földbe vájt, ásott hajlékok megnevezését illetően szakirodalmunk terminológiája nem egységes. A tudományos irodalom kifejezései nem mindig egyeznek meg a népi szóhasználattal és a történeti adatok értelmezése is többféleképpen lehetséges. Nem akarunk most rendszerezési kísérletünkkel a tárgyalás elé vágni — erre dolgozatunk végén kerítünk sort —, de egyes fogalmak jelölésére kénytelenek leszünk talán szokatlan terminológiát alkalmazni, csak azért, hogy a fogalmakat tisztán kezelhessük. 250
