Bakó Endre: "Magyarok Mózese, hajdúk édesatyja" (Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója 4. Debrecen, 2004)

Bocskai István alakja a magyar szépirodalomban

tak azok, akik a magyar történelem egy-egy kiemelkedő eseményét, dicső vagy szomorú napját megénekelték, elsiratták, akik példaadó vagy tragikus hősöket kerestek és találtak a magyar históriában. De a név szerint említett nagyságok közül nem akadt senki, aki ébressze Bocskai szellemét, zengje tetteit. Kivétel talán Arany János, a hajdútelepülés, Nagyszalonta szülötte, aki egy-két versében érintőlegesen megemlékezett róla: Bocskai, Rákóczi, Báthori Bethlen Nagysága beárnyaz törpe lételedben: Ah, e dönthetetlen sziklái a múltnak, Elhunyó napodtól szégyenben pirulnak! (Erdély, 2) A XIX. század harmincas éveiben bontakozó regényirodalmunk egyetlen alkotása sem választotta Bocskait hőséül, noha a magyar regényművészet Walter Scott hatása alatt történelmi témákkal kezdte pályafutását. Nem feladatunk a történelmi regény és dráma elméleti kérdéseit boncolgatni, csupán annyit jegyzünk meg, hogy a történelmi valóságot a maga sokdimenziós bonyolultságában a történetírás sem tudja maradéktalanul rekonstruálni, a történeti regény (és dráma) pedig nem is törekszik rá. Feladatuk a nyelvi archiválás, illetve a tárgyi-történelmi emlékek hézagait a művészi fantázia világképteremtő eszközeivel kitölteni, s a történelmi eseményeket, személyiségeket közelebb hozni az olvasókhoz. Jókai Mór történelmi alakjait hosszan sorolhatnánk, de Bocskait ő is kihagyta arcképcsarnokból. Pedig sok mindent tudott róla, talán személye és életműve foglalkoztatta is. Az Egetvívó aszonyszív-btw például ez olvasható: „Mindez péntek napon történt, ami kálvinistáknál nem baljóslatú nap. Bocskay minden diadalmas ütközetét péntek napon vívta meg." (Tegyük hozzá: pénteken született, és pénteki napon halt meg.) Tehát az író forgatott rávonatkozó egykori forrásokat. Sokáig nem született dráma sem, amely alkalmas lett volna életműve összegzésére, alakja méltó eszményítésére, pedig a kibontakozó magyar drámairodalom is elsősorban a történelemből vette tragikus hőseit! A Bocskai-szabadságharc 300. évfordulója továbbra is osztrák elnyomás alatt, de már polgárosult viszonyok között találta a nemzetet. Ekkor már joggal beszélhetünk nemzeti önismeretről, tudatos történelemszemléletről. Ám „huncut csúsztatás" történt: az ország hivatalosan a bécsi béke háromszázados ünnepét ülte meg, s nem a szabadságharc kitörésének évfordulóját!