Balassa Iván - Ujváry Zoltán szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 39. Debrecen, 1982)
Viga Gyula: A kecske kultuszához
népünk általában azt tartja, hogy a kecskét nem lehet megrontani, tejét - nem lehet elvenni -, „a kecske nem tartozik a boszorkányok ereje alá". 20 (A kecske megrontásáról szóló néhány hiedelemtörténet esetében igazolható - a tej elvételével kapcsolatos adatok -, hogy azonosak a tehén megrontásáról szóló történetekkel, kétségtelenül azok modelljére, s később születtek. 21 ) Egy nyugat-dunántúli adat szerint, a kecsketejet nem lehet megrontani, ,,mert a kecske olyan füvet tud, amely megvédi. Sőt, ha a tehéntejet megrontják, hogy a rontást megerőtlenítsék, kecsketejet vegyítenek hozzá." 22 A kecske kultuszbeli szerepének jellemző megnyilvánulása az is, hogy gyakran szerepel emberfeletti erővel felruházott lények állataként, illetve ezek a lények vagy rontó szellemek gyakran jelennek meg kecskealakban. Az európai néphitben általánosan elterjedt, hogy az ördög kecskealakban is megjelenhet, főleg Luca és karácsony között. A boszorkányok kedvenc állata a fekete és a szürke kecske, s a boszorkány maga is megjelenhet ezen állatok képében. 23 A hazai hagyomány is szép példáit őrzi a kecskealakban megjelenő ártó hatalmak emlékének, illetve ezen alakok kecskével, kecskefigurával való kapcsolatának. Egy 1751-es, Zala megyei boszorkányperben szereplő tanúvallomásban olvashatjuk a következőt: ,, . . . az rab szemelnek egy kecskéje volt, s néki fogván az szikre tette a téj szűrő ruháját úgy megh verte atta teremtettének szitta, s az után az egy Kecskétül vajat rázott. . ." 24 Egy szegedi boszorkányper jegyzőkönyve a következőket rögzítette: „Kökényné vallomása szerint az seregben jelen volt egy bak. Annak a szőrit megfogta és három izben környül táncolta, annyiszor arculatját és hátulját is megcsókolta. Táncoltában azt mondotta és éneklette: te vagy úgymond az én uram, téged soha el nem hagylak. Azután bakbul szép ifjú emberré vált és a f atenssei közösködött." 25 Egy másik szegedi boszorkányperben ugyancsak szó esik egy bakról, aki jelen volt a boszorkányok összejövetelén, s akit körültáncoltak s szarvát megfogták. 20 BÁLINT Sándor szerint a szegedi népnek a kecskétől való húzódozásában az egykori boszorkányperek, illetve a kecske néphitbeli szerepe is közrejátszott. 27 Egy 1731-es megyaszói boszorkányper arról tesz említést, hogy a vádlottak - a vád szerint - az ablakon bedobott kecskével azt a látszatot akarták kelteni, hogy a házban bentlevő, az általuk elvinni szándékozott gyerek kecskévé változott. 28 Az ördög és a kecske kapcsolatának a néphitben igen mély gyökerei vannak, az, hogy az ördögnek kecskeszarva és kecskelába van, minden bizonnyal korábbi kapcsolat eredménye a kereszténység ördögképzeténél. A kecskelábú figurák a mesékben is a rossz megszemélyesítői. A boszorkányság egyik próbája az, amikor a boszorkányjelöltek az ördögökkel táncolnak, s csak az lehet boszorkánnyá, aki bírja a táncot a kecskelábúakkal. 29 Ehhez kapcsolódik a magyar néphit és a népmese azon képzete, hogy a gonoszokat, ill. a boszorkányokat a kecskelábukról lehet felismerni. 30 A gonosz szellemek a magyar néphitben is megjelennek kecskealakban, s megkergetik az embert, megkötik a lovakat. A gonoszok segítői között szerepel a 20 SGY. Taktaszada. 21 Pl. FEHÉR Z., 1975. 158. 22 GÖNCZI F., 1907. 94. 23 Handwörterbuch... IX. 917. 24 SCHRÄM F., 1970. II. 660. 25 BÁLINT S., 1976. 508. 26 BÁLINT S., 1976. 508. 27 BÁLINT S., 1976. 508. 28 Adalékok . .. XVII. 92. 29 Handwörterbuch . . . IX. 931. 30 Pl. A taktaszadai néphitben kecske alakban jelenik meg a boszorkány. Vö.: SZABÓ L., 1975. 22.
