Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Nyakas Miklós: Bakóczi János betűrendbe szedett mutatója Lampe - Ember Pál egyháztörténetéhez

lenfele az a Dávidházy János volt, aki később a debreceni egyházmegye esperese lett. A mikepércsi évek döntő fordulatot jelentettek életében. Amellett, hogy önálló parókiája lett és ő lett az Erdély hangulatát idéző, fiatornyos templom gazdája, mint önálló egzisztencia immár a családalapításra is gondolhatott. Miután 1867 május ötödikén állását elfoglalta, hamarosan feleségül vette a bogyoszlai lelkész lányát, Szántó Irmái, aki akkor már árvalány volt, ráadásul mindkét szülője elhalt. Édesapja leánytestvére nevelte, aki Böszörményi Károly református lelkész hitveseként Árpádon (Bihar megye) lakott. Esküvőjük Biharpüspökiben volt Papp Károly ottani református lelkésznél, egyben esperesnél, akinek felesége szintén testvére volt a menyasszony elhunyt édesapjának. A násznagy nem kisebb személy volt, mint Révész Bálint püspök, Bakóczi János korábbi közvetlen felettese. Az esküvőt egyébként 1868. február huszonnyolcadikán, szűk családi körben tartották meg. Időközben Hajdúböszörményben elhunyt a város nagyhírű és nagytekintélyű lelkész-esperese, Benedek Lajos.

1

3 A Bocskai téri templom presbitériuma, amely akkor Hajdúböszörmény teljes református gyülekezetét képviselte, egyhangúan, közfelkiáltással választotta meg lelkészének. Itteni állását 1869. augusztus elsején foglalta el.

1

4 Az állásváltoztatás Bakóczi János életében több szempontból is rendkívül jelentős volt. Hajdúböszörmény, akkor még a Hajdúkerület központja olyan szellemi és anyagi háttért jelentett számára, amely lehetővé tette egyénisége kibontakozását. Állást életében többé már nem változtatott. Nagy szorgalommal látott hozzá vállalt feladatának teljesítéséhez, különösen ami az iskolai ügyeket illeti. Első dolga volt, hogy a tankötelesekről megbízható nyilvántartást készítsen. Mutatókat állított össze a különböző anyakönyvekből, így a házassági anyakönyveket a kezdetektől mutatózta, a keresztelési anyakönyveket pedig 1800-tól. Ez utóbbinak nyilvánvalóan gyakorlati haszna volt, míg az előbbiről ez nem mondható el, a történeti - családtörténeti kutatások számára azonban annál hasznosabb volt. Ez irányú ténykedése tehát jól jelzi későbbi történetírói ambícióit, amely különösen az adatgyűjtések, rendszerezések, különböző adattárak, mutatók készítésében volt erős s kevésbé az összefoglaló, szintetizáló munkák írásában. Érdekességként említjük, hogy ő tervezte azt a családkönyvet, amelyet a helyi presbitérium 1880. november elsején fogadott el, s amely a helyi közélet hivatalos okmányának számított. A családkönyvben feltüntették a családfő és felesége adatait, vallását és a születendő gyermekek nemét, születési idejét, netán elhalálozását. Ily módon tehát egy-egy böszörményi család demográfiai állapotáról és egyéb mutatóiról kaphatunk képet. A Bakóczi házaspárnak egyébként nyolc gyermeke született. A még Mikepércsen született János Hajdúböszörményben lett orvos, a már Hajdúböszörményben született István Gyöngyösön, az ottani királyi járásbíróságon lett bíró, András a hajdúböszörményi gimnázium vallástanára lett, végzettségét tekintve lelkész. A nyolc gyermek közül egyébként négyen korán elhaltak. 106