A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2000-2001 (Debrecen, 2001)
Történelem – Numizmatika - Bényei Miklós: Kossuth Lajos és debreceni kapcsolatának korai szakasza
emlegetése az alapja Barta István feltételezésének, aki november közepére datálta a levelet. Kossuth valóban november 15-én tájékoztatta megromlott egészségi állapotáról orvosát 59 , és a nem sokkal azelőtt kiadott tizedik szám is az e körüli időpontot erősíti. Kossuth ekkor még reménykedett, hogy segítőtársaival sikerül túljárniuk a hatóságok eszén, és tudósításait életben tudja tartani. Talán így is lett volna, ha le nem tartóztatják. A levél szövegéből kitetszik, hogy a Csáthy-cég nemcsak a négy előfizetőhöz, hanem másokhoz is továbbította a kéziratos lapot. Tehát a cívisvárosban kisebbfajta terjesztési központ működött. Későbbi források nem lévén, nem állapítható meg, hogy meddig. Mindenesetre a Csáthy-fivérek dokumentálható közreműködése bátor tettként minősíthető a hatalmi gépezet fenyegetései közepette. A jeles debreceni helytörténész, Zoltai Lajos csekély túlzással ugyan, de lényegében találóan mutatott rá: „Ez az összeköttetés felül emelkedett a rideg, számító kalmárszerüségen s bizonyosan a cég is nem nyerészkedő vágyból kereste azt. Elszántságot, erős hazafias érzést követelt azoktól is, akik akkor Kossuth gyújtó hatású iratainak terjesztésére vállalkoztak." 60 A Törvényhatósági Tudósítások hasábjain Debrecen neve mindössze egyszer, egy utalás erejéig fordult elő. 1837. március 26-án a decemberi Bihar vármegyei közgyűlésről közölt beszámoló Beöthy Ödönnek a Lovassy László (1815-1895) ügyében elmondott beszédét idézte: „A kormány e dologban hasonlít az egykori debrecenyi bíróhoz, ki a (népmonda szerint) megparancsolta a poroszlónak, hogy neki zsidót hozzon a városból, s midőn ez azzal mentegetőznék, hogy nincs zsidó a városban, imígy kergette munkájára: van zsidó, nincs zsidó, nekem zsidót hozzál." 61 Kossuth ekkortájt vezetett naplójába 1837. március 12-én jegyezte be Földváry Ferenc (17901842) azon szándékát, hogy megpályázza a debreceni kerületi tábla elnökségét. 62 Maguk a debreceniek sem sejtették, hogy Kossuth második kéziratos lapjának megindulása után nem sokkal a szerkesztő egyik szépirodalmi alkotásával is megismerkedhettek. A debreceni játékszínben 1836. augusztus 2-án az András és Béla vagy korona és kard című öt felvonásos hősjátékot mutatták be a színészek. A Honművész helybeli levelezői - nyilván a színlap nyomán megjegyezték: ,,E' színmű fordítása Kossuth Imre urnák tiszta magyarságáról bizonyságot tesz..." Ők is jelezték, hogy voltaképpen Franul von Weissenthum Johanna Grünberg (1773-1847) bécsi udvari színésznő Johann, Herzog von Finnland c. darabjának a magyar történelemre való alkalmazásáról van szó. Tartalmát és az előadást viszonylag terjedelmesen, bár kissé fanyalogva ismertették. 63 Évtizedek múltán az irodalom- és színháztörténet művelői kiderítették, hogy a fordí59 Levele Almási Balogh Pálhoz: KOSSUTH 1966, 522; Barta István feltevése: uo. 520. Szerinte nem teljesen bizonyos, hogy ez a levél Csáthy Károlyhoz íródott, holott világos a célzás az ő öccsére. - Hegyaljai Kiss Géza nem tartja kizártnak, hogy e levél jóval később, csak az 1836. évi utolsó, december 18-án kelt tizenharmadik számmal érkezett: HEGYALJAI KISS 1947, 74. 60 ZOLTAI 1905, 19. - A Csáthy-cég szerepéről röviden ír KOSÁRY 1979, 402. 61 KOSSUTH 1966, 960. A reformeszméket követő országgyűlési ifjakat, köztük a két bihari jurátust, Lovassy Lászlót és unokatestvérét, Ferencet 1836. május 2-án tartóztatták le. Számos megye és lapjában Kossuth is védelmükre kelt. 62 Kossuth naplójának részletei az ifjak elítéltetése körüli időszakból. KOSSUTH 1966, 594. 63 Honművész, 1836. szept. 8. 573-574. Az aláírt betűnevek - „MLGR, SZLR és társai" - a kutatás mai állása szerint nem azonosíthatók. 84
