A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)
Régészet, Ókortudomány - Dani János: A korabronzkori Nyírség-kultúra települései Polgár határában
53.kép:8); a Somogyvár-Vinkovci-kultúra: Börzönce (BONDÁR 1995, Pl. 179.444); a Makókultúra: Táp-Borbapuszta (FIGLER 1994, Abb.6.17); a Hatvan-kultúra: Tiszalúc-Dankadomb, Mezőcsát-Pástidomb (KALICZ 1968, Taf.XXXI.9, Taf.XLVII.12 , Taf.LXIX.4) leletanyagából. A párhuzamok alapján azt mondhatjuk, hogy ez a típusú orsókarika általánosan elterjedt volt a kora bronzkor folyamán. TELEPÜLÉSSZERKEZET Amint azt már korábban több alkalommal megállapították, a telepek szinte kivétel nélkül kisebb-nagyobb kiemelkedések, homokdombok tetején vagy magasabb folyóteraszokon találhatók (KALICZ 1968, 70; KALICZ 1984, 110; BALAGURI 1983, 30). Az is feltűnt Kalicz N.-nak, hogy ezek a települések nem egyforma nagyok: vannak kisebbek és nagyobbak; ezt a tényt azzal magyarázta, hogy nyilván eltérő nagyságú csoportokban élt a kultúra népessége, esetleg a nagyobb telepek több kisebb telep felszíni összemosódásaként „keletkeztek", vagy a kis telepek nyári, a nagyobbak pedig téli szállásként szolgáltak (KALICZ 1967, 4; KALICZ 1968, 72). A kisebb és nagyobb telepekre azonban a legkézenfekvőbb magyarázatot a földrajzi-ökológiai körülmények adhatják. A homokdombokon való megtelepülésnek az oka az lehet, hogy a rendkívül mocsaras-lápos, vizenyős Nyírség területének egyedüli szárazulatait ezek a kiemelkedések, magaspartok, dombok képezték, így a megtelepedésre gyakorlatilag egyedül alkalmas helyeket jelentették. A telepek nagyságát pedig kézenfekvően a domb mérete határozta meg; nyilvánvaló, hogy egy 30x30 m-es homokdombon nem lakhat egy 50-100 fős faluközösség, legfeljebb egy család. A következő családnak már egy másik dombra kellett költöznie; egyedül a nagyobb dombokon vagy hosszan elnyúló kiemelkedéseken képzelhető el - a nagyobb hely miatt -, hogy több család együtt lakjon. Ez egyben magyarázatot ad arra a jelenségre is, hogy egy-egy mai falu határában szinte minden dombtetőn megtaláljuk a kultúra leleteit. A Polgár környékén lévő lelőhelyek is viszonylag közel vannak egymáshoz (2.5-5 km távolságra) /I. térkép/; kivétel nélkül mindegyik település egykori vízfolyások, vízjárta területek által övezett, magasabban fekvő részeken létesült. Tipológiai lag egységes leletanyagukat tekintve elképzelhető, hogy ezek a települések egy időben léteztek egy-egy kisebb közösség tanyájaként; elképzelhető azonban az a magyarázat is, hogy egy-két mozgékony, kisebb közösség - a művelt földterület kimerülése miatt, vagy más okból - régi tanyáját elhagyva új helyen létesített településeiről van szó. A földrajzi adottságok adhatnak magyarázatot a házak hiányára is. A Tiszalúc-Dankadombon feltárt 12-13. házak (12.-13. szint) (KALICZ 1968, 73.) szintjén előkerült ugyan a Nyírségkultúra kerámiája, de a Hatvan-kultúráé is. Valószínűleg egyszerűen arról lehet szó, hogy ugyanazon a természetes kiemelkedésen telepedett meg a Nyírség-kultúra és valamivel később a Hatvankultúra is; a hatvaniak agyagpadlójú, fonott falú, paticsos házaik építése során nyilván tönkretették a kora bronzkori telep gödreit, így kerülhetett a Nyírség-leletanyag a Hatvan-kultúra házaiba ill. azokkal azonos szintbe. A kultúra településein feltárt egyes gödröket többen megpróbálták házként értelmezni (KALICZ 1968, 71-72; KALICZ 1984,111; BALAGURI 1983, 31; BÓNA 1993a, 77; MACHNIK 1991, 50; BADER 1978, 23), így a Nyírpazony-Cserebogárparton feltárt gazdag leletanyagú gödör házként való értelmezése is problematikus (KALICZ 1967, 3). A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján tehát azt mondhatjuk, hogy a Nyírség-kultúra házairól semmi biztosat nem tudunk. 64
