A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1997-1998 (Debrecen, 1999)

Régészet, Ókortudomány - Dani János: A korabronzkori Nyírség-kultúra települései Polgár határában

1968, Taf.XXVIII/2-8,Taf.XLII/10), Tiszavasvári-Városföldje, Jegyző tagról (DANI 1997a, Taf.V.6; Taf.VI.1,2; Taf.VII.7), Iskéről/Izkovce/ (MIROSSAYOVÁ 1997, 13.kép)stb... A2: Gyakorlatilag az A-val azonos típusú füles korsók, de díszítetlen kivitelben.: 20.t.:2.;29.t.:l; és töredékes darabok:4.t.:9; 9.t.:4; 34.t.:2 Hasonlót Tiszaeszlár-Bashalomról (KOVALOVSZKI 1980, 10.t.:2), Paszab-Hordozódűlőről (KALICZ 1968, Taf.XXI/1) ismerünk. B: Bikónikus testű, hengeres nyakú, kihajló peremű, a nyak alján kis horizontális bütyökkel díszített korsócska. Az edény nyakát a vállal két szimmetrikusan elhelyezett szalagfül kapcsolja össze.: 36.t.:l. A Nyírség-kultúra leletanyagából eddig ismeretlen forma, tulajdonképpen kismé­retű amforaszerű edény. 2. Kétfülü fazekak: A: Kónikus aljú, hordó testű, hengeres nyakú, ívelten kihajló peremű, díszítetlen fazék. A nyakat a vállal két szalagfül köti össze: 19.t.:2 B: Szintén hordóalakú, kissé kónikus nyakú; kihajló peremű, az egész felületén vésett­inkrusztált díszítésű fazék. A nyak alján két apró szalagfúl van :24.t.:2 Egyetlen párhuzama Nyírpazony-Cserebogárpartról (KALICZ 1967, 5.kép:3) ismert. C: Tojástestű, kónikus nyakú, kihajló peremű, a nyak alján egy-egy hosszú, lapos bütyökkel alatta pedig mély seprüzéssel díszített fazék. A nyakból induló, a vállra támaszkodó két szalagfúle van: 39.t.:2 D: Tojástestű, enyhén kónikus nyakú, kihajló peremű, a vállon három-három kis bütyökből álló bütyöksorral, alatta pedig mély seprüzéssel díszített fazék. A nyakon két nagyobb szalagfül van: 35.t.:2 E: Kónikus aljú, hordótestű, ívelten kihajló nyakú és peremű, a nyak alján négy-négy egymás mellett lévő apró bütyökkel, alatta pedig függőleges, sekély, ritka bekarcolásokkal díszített fazék. A nyakból induló két szalagfül a vállra támaszkodik: 22.t.:l A kétfülü fazék (bár a fentiekkel nem teljesen azonos formában) megvan a klasszikus és késő Vuöedol-kultúrában: Vinkovci-Hotel lelőhelyről (VUCEDOL 1988, 121. o., 123. o. (kat.168.); a Makó-kultúrában: Caka-ról (VLADÁR 1966; Abb. 14/4.); a Somogyvár-Vinkovci-kultúrában: Börzöncéről, Szaváról (BONDÁR 1995, Pl. 174.;354; ECSEDY 1979; Taf. IV/6,5; Taf.VI/11...); a Gyula-Rosia-csoportban: Igri^a-barlang (EMŐDI 1985, Fig.21.7); a Hatvan-kultúrában: Tarna­méráról (KALICZ 1968, Taf. LXXXV./8); az Ottomány-kultúrában: Szalacsról/Sálacea/ (BADER 1978, Pl. XV./4,12) és a Nagyrév-kultúrában is: Vácról, Nagyrévről, Alsónémediről (BÓNA 1963, Pl. IX/7; XIII/6. ; KALICZ 1959, Taf. 1/14.). 3. Fazekak: ívelten kónikus testű, hengeres (2.t.:5; 4.t.:5; 7.t.:6; 1 l.t.:4; 14.t.:l; 29.t.:2) vagy kissé kónikus nyakú (10.t.:l; 25.t.:2; 32.t.:2) ívelten kihajló peremű fazekak. A hengeres nyak gyakran határo­zott töréssel kapcsolódik a testhez (4.t.:5; 7.t.:6; 1 l.t.:4; 29.t.:2). Ez a nyakkiképzés sajátosan jel­lemző formája a Nyírség-kultúra fazekasságának (lásd pl.: Tiszavasvári-Városföldje, Jegyző tag: DANI 1997a, Taf. IV.). A nyak általában sima, gyakran tagolt bütyökkel(8.t.:6; 25.t.:2), T-alakú tagolt bordatagokkal (10.t.:l; 29.t.:2.) vagy a nyak alján körbefutó ujjbenyomkodással tagolt bor­dával díszített (2.t.:6), néha átfúrt (25.t.:2); az edény teste általában mélyen (10.t.:l,2,4; ll.t.:l,5; 13.t.:7; 15.t.:3,4; 16.t.:3; 23.t.:4,6; 25.t.:3; 26.t.:4; 27.t.:l; 29.t.:2; 30.t.:2; 34.t.:l,3) - néha sekélyen seprűzött (2.t.:5; 7.t.:6; 23.t.:l) vagy durvított felületű (3.t.:4,5,7; 8.t.:7; 14.t.:l); a perem néha ujj­benyomkodással tagolt (3.t.:3; 29.t.:2.). Az ilyen nyakkiképzés ismert a Makó-kultúra leletanyagából, azonban ezeknek a fazekaknak a teste nem seprűzött: Tiszakürt-Homoki szőlők, Battonya-Aradi út, Mezőgyán-Gépműhely, Osz­59

Next

/
Oldalképek
Tartalom