A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996 (Debrecen, 1998)

Művészettörténet, Iparművészettörténet - Sz. Kürti Katalin: Debreceni képzőművészeti adattár I. Művész életrajzok A-tól d-ig

ÁBRÁNYI LAJOS lászlófalvi és mikeföldi [Szentgyörgyábrány (ma Nyírábrány) 1849. dec. 7. - Budapest, 1901. máj. 21.) festő, rajzoló, szépíró, szerkesztő Szabolcs megyei birtokukon magánúton tanult, valószínűleg Burszky Istvántól. 1865-ben Béranger fordításai jelentek meg a Hazánk és Külföld hasábjain. 1868-tól a Müncheni Képzőművészeti Akadémián tanult, majd Párizsban az École des Beaux Arts-ban és Léon Bonnat magániskolájában. 1870-ben hazatért. Nyíregyházán beindítja 1880-ban a Nyírvidék-et, majd a Szabolcsmegyei Közlöny-t. 1883-tól illusztrációi jelentek meg a Vasárnapi Újságban. Országos figyelmet keltettek a tiszaeszlári perről készült rajzai, tudósítása. 1885-1891 OMKT kiállításain jelentkezett. Főként történelmi portrékat festett: pl. az MTAnak Zsivora György és Jósika Miklós arcképét. Főúri, köznemesi portréit (Vay Miklós báró, Senyéi Pál báró, Keglevich Béla gróf), családok megrendelésére, I. Ferenc József és Andrássy Gyula portréját Temes vármegyének, Erzsébet királyné és Deák Ferenc arcképét Torda-Aranyos vármegyének festette. Az egykori Hajdú vármegye székház számára festett életnagyságú Bocskai István képe a Déri Múzeum tulajdona. Pulszky Ferenc arcmása az 1889. évi párizsi világkiállításra készült, jelenleg a MNG tulajdona. Az 1880-as években oltárképfestéssel is foglalkozott. Esterházy Miklós gróf megbízásából függönyt festett a tatai színház számára (Mátyás király udvara). írod: Szinyei József: Magyar írók élete és munkái (Bp., 1891), 39—41. É-G. I. 8. NN nekrológja = Műcsarnok, 1901. 207., 286. NN nekrológja = Vas Újság, 1901. 361. Szendrei-Szentiványi Lex. (Bp., 1915) 60. Révai Új Lex. I. (Bp., 1996) BAKÓ ILONA (Balmazújváros, 1933. aug. 12.) textilművész A debreceni képzőművészeti körben, ill. stúdióban Félegyházi László tanítványa. MIF (195256). Mesterei: Szervánszki Jenő, Dudás Jenő. Könnyűipari kiállításokon 1959-ben, 1963-ban, 1965-ben nyert díjat. Római ösztöndíjas (1989), Ferenczy Noémi-díjas (1992). A kecskeméti, szolnoki, zsennyei művésztelepen (1985-89). 1956-1996 között a debreceni Ruhagyár tervezője, azóta önállóan dolgozik. 1980-tól szövetségi tag. Meghívottként jelmezeket tervezett a Madách Színházban, a pécsi és debreceni színházban. Kezdetben kisbundákat tervezett a népművészetből indítva, később az iparművészeti forrásokból, elsősorban a szecesszióból táplálkozott (A kékszakáll asszonyai, Századforduló). Az utóbbi években ún. ruhaszobrokat komponál (Corpus, Cháron leánya, Somogyi gyász). Ek.: Nagykanizsa, Z. egerszeg, Gödöllő, Kölcsey Műv. Közp. Debr. 1977., Győr, Karcag, Kecskemét, Vác, 1978. Szentendre, Szekszárd, Sopron, Fészek klub, 1979. Szófia 1979.., Helsinki 1982., Bp. Műcsarnok, E. Gal. B. gyarmat 1983, Érd, 1983, Szolnok, Celldömölk, Berlin, 1984. Városi kiáll, terem, Zalaegerszeg, 1985, Görög tempi. (Vác), Jósa A. Múz. (Ny.háza), Mattersburg, 1988. írod: Rideg Gábor bev. a debr. kat.-ban, 1977. Morvay Judit: BI. - Műv., 1981. 4. 10.-13. és M. J. BI. - Műv., 1983. 5. sz. 61. és Magyar Iparművészet, 1996. AJ: Kézzel varrott sorsok. BI. kiáll. = Műv., 1983. 8. 58-59. 365