Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)
Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939
210 voltak azoknak. 1 0 Űgylátszik, hogy szabad idejét teljesen a napisajtónak és önképzésének szentelte. Ö maga gyakran emlegette, hogy Szűcs István : Debreczen város történelme (1871), Zelizy Dánielnek akkortájt (1882) megjelent Debreczen egyetemes leírása és Vargha Geiza Hajdú megye leírása (1882) c. művek voltak föolvasmányai. Mivel ezeket az alapvető kézikönyveket deákkorától jóformán élete végéig forgatta, az azokban felhalmozott históriai adatok a szó szoros értelmében a kisujjában voltak. Az ifjú Zoltaira különösen nagy hatással volt egy-egy olyan írás, mint Thaly Kálmán „Egy debreceni főbíró a Rákóczi-korban" c. történeti vázlata, mely a „Debrecen" 1883. évi 14, 15. és 16. számaiban jelent meg", vagy a fiatal Révész Kálmán tanulmánya a. debreceni diákzavargásokról a XVII. században, mely ugyancsak a „Debreczen" 1883. évfolyamában látott napvilágot (70—71. szám), éppenúgy Géresi Kálmán, Debreczen művelődéstörténeti múltja és jelene, melyet a Felolvasó Körben adott elő 1884 nov. 6-án (Debr. Ellenőr 1884. évf. XI. 8. sz.). Időközben anyagi viszonyai az öreg Kollégiumban némileg javultak. így III. éves korában (1883—84.) a_Saátor Péteralapítványból már 50 frtot juttattak neki s amellett" á tápintézetnek újra díjmentes tagja lett. Ezt a kedvezményt kevesebb segéllyel (25 frt.) a következő iskolai évben (1884/85.) is élvezte, sőt a Kendeffy Ráchel-alapítványból könyvjutalmat is kapott. Ebben az évben vállalt először egyleti tisztséget. A Géresi Kálmán felügyelete alatt működő Olvasó Egyletnek, melynek ifjúsági elnöke akkor Révész Kálmán volt, aljegyzőjévé válasz tották. 1 1 Zoltai a VIII. hittanszaki félév lehallgatása után még két évig a Kollégium fia maradt, azaz remanens deák volt. Az Akadémiai Évkönyvek mint jótéteményesnek a nevét az 1885—1886 és 1886—1887 iskolai évben az esküdtfelügyelők után sorolják fel, tehát skriba volt. Ott találjuk őt a Hittanszaki Önképző Társulat választmányi tagjai között. Egyik feljegyzés szerint a felsőbb tanulók Olvasó Egylete 1885 őszén az ő indítványára 200 forinttal az Erdélyi Magyar Kultúregyesület alapítóinak sorába lépett. Ekkortájt lakhatott a Kollégium délkeleti sarkának azon emeleti szobájában, melyet a diákhumor „CsilJâgda'_Lnévvel illetett és ahol a korral járó tekintély az iíjúi élet romantikájának több szabadságot engedett. Bizonyos, hogy komoly, eleinte zárkózott alaptermészetét a más összetételű környezet, melybe került, alaposan körülnyirbálta, anélkül, hogy énjének belső mivoltát érintette volna. Általában remanens deákévei alatt élte egyrészt a bentlakó öreg deák, másrészt kívül a városban a bohém újságíró közismert életét. Kollégiumi professzorai közül Balogh Ferenc, Menyhárt János, Tóth Ferenc, Csák János, Bethlendi Endre, Tóth Sámuel„
