Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1939-40 (1941)

Függelék - Zoltai Lajos dr.1861—1939

208 Az a hagyományos jóviszony, mely a tollforgató, vezető öreg deákok és a debreceni 48-as sajtó, a napilapok szerkesztői között fennállott, Zoltainak is meghozta az összekötő fonalat. Már 1882-ben a Szabó József által szerkesztett „Debreczen

1'-nek volt a hírgyüjtője. Zoltai már ekkor bejáratos volt a szerkesztőségbe, mely akkor a Piac-utcai Vecsey-ház hátsó részében volt a lapot előállító Tiszay-örökösök nyomdája mellett. Legelső hírei, nyomdafestéket látott írásai, egy kivételével, ma már elveszetteknek tekinthetők a „Debreczen" c. újság betűtengerében, mivel azok névjelzés nélkül jelentek meg. Az említett kivétel egy Emlékbeszéd az aug. 2-i debreceni csata 33. évfordulójára, mely a ,,Debreczen" 1882. évi 149. és 150. számaiban, két részletben jelent meg. Ezt az emlékbeszédet az ifjúság emlékünnepélyén, a honvédsíroknál nem a szerző, hanem egy Biber József nevű hittanhallgató olvasta fel. Zoltai vagy nem volt azon a napon Debrecenben, vagy túlságos szerénysége tartotta vissza a 21 éves ifjút a személyes szerepléstől. Tudtommal ez volt az első írása, mely neve jelzésével látott napvilágot s amely tény bizonyára felette megnövelte újságírói ambícióját. Buzdíthatták az akkori nevezetesebb események is, melyek a város életében lezajlottak. így 1882 május elején járt a Petőfi Társaság Debrecenben Jókai Mór, Szarta Tamás, Várady Antal s még más nevezetességek szereplésével. Pár nappal ezután választották meg Thaly Kálmánt a kormánypárti Simonffy Sámuellel szemben Debrecen város képviselőjévé s ugyanazon évben izgatta minden újságíró és újságolvasó fantáziáját a tiszaeszlári esemény. Zoltai elvegyülve az újságírók bohémséget kedvelő, eleven életébe, alaptermészetének korábbi komolyságát jórészt felhígította és a vígabb életből maga is kivette részét. így egy éjjeli csendzavarásból kifolyólag a rendőrség feljelentésére az iskolai törvényszék megfosztotta a kollégiumi bennlakás és az ingyenkonviktus jótéteményétől. Zoltai ezt a kemény büntetést negyedmagával állta. Egy darabig a „Debreczen" szerkesztői irodájában szállásolt, mígnem a hittanhallgató ifjúság kérelmére a tanári kar megkegyelmezett a bűnösöknek s a jótéteményeket újra élvezhették. E zökkenő alatt Zoltai anyagi helyzete erősen megromlott. Talán ennek tulajdonítható, hogy a 48-as „Debreczen"-tői rövidesen átpártolt a Vértesi Arnold szerkesztette kormánypárti „Debreczeni Ellenőr"-höz, mert ott nagy szükségében havi 20 frt. díjazást kapott. Erre a lépésre azonban csak úgy határozta el magát, hogy előbb kikérte lakótársai és közelebbi barátai jóváhagyó beleegyezését, nehogy téves megítéléssel úgy tűnjék fel a dolog, mintha az ifjúság hagyományos politikai eszményének árulója volna. Az újságírás mellett a másik ösztönös hajlam volt lelkében