G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Székely György: Hazai egyetemalapítási kísérletek és a külföldi egyetemjárás

Székely György Hazai egyetemalapítási kísérletek és a külföldi egyetemjárás agyarországnak az európai műveltséghez való felzárkózásában nagy szerepet játszottak a franciaországi tanulmányok. A ciszterciek párizsi iskolázását már Békefi Rémig (1896), a magister cím és a külországi egyetemi tanulmányok összefüggését már Hajnal István (I92I) felvetette, de igazán mélyen Gábriel Asztrik tárta fel a magyar diákok és tanárok szerepét a középkori Párizsban (1938, 1992). A későbbi történetírás fordított nagyobb figyelmet erre, milyen körökből került ki a magyar püspöki kar. Molnár Erik a nagybirtokosság által állított főpapok közt egyik jó kivételként mutatta be a párizsi főiskolán tanult, Gutkeled nemzetségből való Lukács esztergomi érseket, mint aki egyéni magatartásában az egyház erkölcsi előírásaihoz teljes merevséggel ragaszkodott (1949). Ezt arra alapíthatta, hogy az angol költő és királyi klerikus, aki mint lincolni kancellár (1191 előtt) írta művét, Gualterus Mapes (Walter Map), Lukács iskolatársa. De nugis curialium c. írásában fel-idézi, hogyan látta az 1150-es években a magyar papot. Eszerint jóerkölcsű, alaposan készült ember volt, akinek asztala a szegényeknek nyitva állt. Miután sikeres tanulmányokat folytatott Gerard Pucelle iskolájában, Lukács az 1156-57 években egri püspök, 1158-81 esztendőkben esztergomi érsek volt. A 12. századi párizsi hallgató nemzedékek jelentékenyek voltak, John of Salisbury neves egyházi író és Eskil lundi érsek is ott tanult a Lukács előtti nemzedékben. Az ilyen külföldiekből tömörült egy közös akadémiai natio (Natio Anglicana). Lukács gregoriánus volt, saját királyával és mindkét császársággal szemben fenntartásai voltak, s ezt oly szélsőségesen tette, hogy a párizsi magistri antiqui közé tartozó Petrus Cantor (Hodenc-i Péter teológia professzor, a párizsi Notre Dame éneklő kanonokja) szerint egy érdekében írt pápai oklevelet is elégetett Lukács, mert főesperese a szokásos összeget megfizette a pápai klerikusnak, nehogy szimónia gyanújába eshessen. III. Sándor úgy mutatja be a magyar főpapot, hogy nem középszerű, a szentírást jól ismeri, teljesen járatos az isteni és emberi írásokban, egyháztudós (

ecclesie doctor). III. Béla király és utódai alatt megélénkültek a párizsi egyetemi tanulmányok. 1180 körül többen is tanultak ott a Sainte Geneviéve monostor iskolájában: Bethlehem, Jakab, Mihály és Adorján növendék papok. Kiküldésükben az uralkodónak — jól képzett klerikusokra szüksége lévén — közvetlen szerepe lehetett, mert Bethlehem halálakor Étienne apáttól — aki 1176 előtt még Orléansban volt apát — a szülőkön túl III. Béla hivatalos értesítést kapott.

1 Azt, hogy Magyarországi Miklós (Nicolaus de Hungaria az első ismert nevű oxfordi diák, akinek költségeit maga I. Oroszlánszívű Richárd angol király — Margit magyar királyné sógora — fizette (1193-96), tudta Fest Sándor (1934), Redisics Elemér (1944), Kristó Gyula (1984). Sokkal részletesebben és bővebb összefüggésbe helyezve tárgyalta a kérdést angilai kutatása alapján Laszlovszky József (1991): Nicholaus clericus, egy magyarországi egyházi személyiség tanulmányokat folytatott az oxfordi egyetemen, és ezalatt a királyi számadások (Pipe Rolls) szerint Oroszlánszívű Richárd udvarából kapott anyagi támogatást. A király fogsága ill. a hazatért király újabb távolléte alatt is zavartalan volt a magyar diák ellátmánya. 1193 óta tartózkodott és 1194-től 1196-ig tanult Oxfordban, a kiutalásokat vagy közvetlenül a királyi kincstártól, vagy az oxfordi sherifftől kapta. Egy időben heti 5 shillinget kapott, és ehhez olykor külön járultak. II93. szeptember 29. és 1194 közt az összeget felemelték. 1196 húsvétjától augusztus l-ig 14 héten át fél márkát kapott hetente. Helyzete előkelőségét mutatja, hogy két szolgája költségeire külön kiadást biztosítottak. Laszlovszky azt is felfedte, hogy magyarok előfordulnak a lincolni székesegyház forrásaiban. Oklevelek tanúnévsorában 1179. és 1189- években bukkan fel először Peter de Hungaria neve, bár ezek talán csak az 1190-es években keletkeztek. Egyértelmű adat 1196-ból van, s ekkor magisterként szerepel, tehát egyetemi tanulmányok után került a székesegyházhoz, vagy talán lincolni tanulmányok után lett mint magister a püspökség klerikusa. 1200 után kanonok és városbeli háza volt, majd több házzal és birtokkal rendelkezett Lincoln környékén 1236-ig, s 1239-ben már halottként említik. Öccse, Henricus de Hungaria 1200-ban szerepel először Lincolnban, és gyakran szerepel a tanúnévsorokban, főleg az 1210es évektől. 1244-ben még élt. Ez utóbbival gyakran 79