Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.
TANULMÁNYOK - Csizmadia Andor: Győr közigazgatása a szabad királyi városi rangra emelkedése előtt II.
„Fáradságáért más diskretióval lészen a nemes város őkegyelméhez, ha Isten jó végét adja" (már tudniillik a pernek), mely 1731-ben előzetes és 1743-ban végleges egyezséggel végződött. Ezért 1733-ban fizetése 75 forint, 3 akó bor és 3 forint napidíj. A BÍRÓ-VÁLASZTÁSOK nem mentek mindig simán. Bírónak a tanács tagjai közül a városi község tagjai, vagyis a polgárok 4 személyt jelöltek, akit, avagy akiket a káptalani földesúrnak presentáltak és ezek közül választotta ki a földesúr a bírót. Itt is bizonyos megszorítás volt, tudniillik a választás úgy történt, hogy a polgárok e jelöltekre is szavaztak s a jelölteket a szavazás eredményével együtt a káptalan elé terjesztették. A káptalan rendesen a legtöbb szavazatot nyert és így első helyen jelölt polgárt erősítette meg a bírói tiszt viselésére, ha különben komoly kifogás nem merült fel ellene valamely tekintetben. A XVII. századtól kezdve a megválasztott és megerősített bíró gyakran hivatalos állását használta fel a földesúr ellen való izgatásra, amint ez történt 1637-ben és 1648-ban Horváth Pál és Szakonyi János bírósága alatt. 21 ) 1678-ban pedig teljes forrongást szítottak az elégedetlen polgárok bíróválasztás alkalmával a káptalan ellen. Szőnyi Mártont szabálytalanul választotta bíróvá a polgárok kisebbsége; különben is több rendbeli kifogás merült fel ellene korábbi bírósága idejéből, azért a káptalan nem erősítette meg. Szőnyi azonban sem a hivatalos pecsétet, sem a bírói pálcát nem adta ki kezéből. A káptalan kénytelen volt királyi parancsot kérni a törvénytelen bíró ellen. Az új választásnál Nemes György protestáns polgár nyer többséget, akit a káptalan meg is erősített azzal, ha őfelsége nem emel kifogást ellene. Ez az első eset, hogy protestáns polgár kerül a bírói székbe. 22 ) A bíróválasztás körül magában a városban is előfordult ellentmondás. A középkori demokratikus városjog szerint a magyar városokban, így Győrött is, a bírót az összes polgárok önmaguk közül választották. A későbbi fejlődés odavezetett, hogy a bírót csak a tanácstagok közül lehetett választani. A választást pedig nem a polgárok maguk ejtették meg, hanem egy szűkebbkörű választó polgári testület, amelyet még később a rendi állam bomlása idején mindenkor a tanács egészített ki. Tehát azáltal, hogy a választott testület választotta a tanácsot és ebből a bírót, viszont a tanács jelölése alapján e szűkebb testület önmagát is kiegészítette a polgárok beleszólása nélkül, a hatósági jog lassankint majdnem minden városban tulajdonképpen egy kis klikk birtokába került, amelyet semmiképpen sem lehetett egészséges fejlődésnek mondani és ez a gya21 ) Káptalani levéltár IV. számadókönyv. 121. lap. 22 ) Lásd Bedy Vince kéziratát a káptalani könyvtárban II. k. 135. 1. (V. ö. Számadó könyv V. 155—158. 1.)
