Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Varsányi P. I.: Hetvényi István: Emlékirat (Egy 1848-as honvéd visszaemlékezéséből)

5 Kerkapoly Károly (1823—1891) közgazdász, főiskolai, majd egyetemi tanár. A pápai kollégiumban Jókai Mór iskolatársa volt (vö. „Az én iskolatársaim". írások életemből című kötet, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1960. 26. old.). 1868—1870: honvédelmi minisztériumi államtitkár; 1870—1873: pénzügyminiszter az Andrássy-, Lónyay- és Szlávy-kormányban. 6 Tarczy Lajos (1807—1881) a nagy hírű pápai tanárok közül is kiemelkedik. Bár a bécsi kormányzat csak 1835-ben járult hozzá, hogy protestáns diákok a berlini egyetemen is tanuljanak, Tarczy ezt megelőzően utazott Berlinbe. Onnan Hegel dialektikus filozófiáját hozta magával. A fiatal pápai tanár rövidesen az ifjúság vezetője lett, ő szervezte meg a kollégiumban a Képzőtársaságot. 1848-ban nemzetőrtiszt. Lásd még: Jókai i. m. 26. old. 7 Bocsor István (1807—1885) az 1820-as évektől tanított a pápai kollégiumban. Több történelemkönyvet írt, előadásaiban a francia forradalom eszméit, a polgári átalakulás szükségességét hirdette és tanította. 1848-ban Enying képviselőjeként lett tagja az első népképviseleti országgyűlésnek. 8 A nemzetőrség, mint az 1848-as forradalom sajátos szülötte, a márciusi követelések közül elsőként kelt életre, s lett a forradalom és szabadságharc legjellemzőbb és legtöbbet vitatott intézményévé. 1848. március 22-én Batthyány Lajos felhívást bocsátott ki, mely ún. „állandó választmányok" felállítását sürgette olyan őrsereg szervezésére, amely „... a személy és vagyonbátorságot fenntartani képes leend". Vö. Urban A. : A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán. 9 A pozsonyi antiszemita zavargás 1848. március 22—23-án, a pesti április 19-én volt. Az 1883-ashoz: 1883. június 19.—aug. 3. között zajlott a tiszaeszlári per; augusztus-szeptemberben országszerte antiszemita tüntetések voltak. 10 Inszurgens, lat. — nemesi felkelő a magyar rendiség korában. 11 Az 1848: XXII. te. 22. §-ának értelmében a nemzetőr csak községének határain belül köteles szolgálatot teljesíteni. Ami a fegyvereket illeti: a 12. § szerint a nemzetőr maga gondoskodik felszereléséről. Ha azonban „... a szolgálathoz szükséges fegyvereket megszerezni nem képesek, fegyver a közállomány táraiból fog kiszolgáltatni". 12 A húsvét 1848-ban április 23—24-re esett. 13 A bécsi kapu a mai Köztársaság tér helyén volt. A sóház a Kossuth Lajos utca elején (volt Öreg utca, ma Sóház köz) állt. Ha az adóhivatal az ún. „harmincad hivatal" lal azonos, akkor a Kazinczy utca és a mai Lenin út sarkán (ma lakástextil bolt) volt. 14 Lukács Sándor (1822—1854) győri ügyvéd, a magyar honvédsereg későbbi felszerelési biztosa szervezésében 1848. április elején Győr város fegyveres polgárőrsége, az akadémisták „fekete serege" (fekete atillájuk kölcsönözte ezt a nevet a diákoknak) Pozsonyba utazott, hogy kimutassa a 48-as vívmányokhoz fűződő hűségét. Karády Ignác írta a Hazánk 1848. ápr. 5-i számában: „Szombat délelőtt Esztergom, Komárom, Nagyszombat küldöttei, este 7 órakor pedig a magyar Marseille lelkes fiai, a mozgalmak eleven bástyái, Győr városának derék polgárai egész gőzhajóval jöttek a király fogadására." Vö. Balázs P., Győr a feudalizmus bomlása és a polgári forradalom idején. Akadémiai Kiadó, Bp. 1980. 218—219. old. 15 Emlékiratunk szerzője itt maga is hitelt adott egy rémhírnek. A Nemzeti című lap 1848. május 16-án valóban közölte ezt az információt. 1848. május 15-én ugyanis futár érkezett Hrabovszky János altábornagytól, aki a délvidéki szerb mozgalmak veszélyességére, Szerbia hír szerinti támadó szándékára hívta fel a kormány figyelmét. A tudósítás kiszivárgott, s rémhírként már úgy terjedt, hogy a szerbek Zimonynál sereggel és 50 ágyúval betörtek az országba. A lap másnap helyreigazítást közölt. (Vö. Urbán A., A nemzetőrség... c. mű 228. old.) Valójában Djordje Stratimirovic, a szerb főodbor alelnöke 1848. május 24-én szólította fel először fegyverkezésre a szerbeket; június 4-én pedig már gyülekezésre (Karlócára). Az első fegyveres összecsapásra 1848. június 12—13-án került sor a szerémségi Karlócán az említett — különben győri születésű — Hrabovszky báró altábornagy, péterváradi főhadparancsnok katonái és a szerb nemzeti mozgalom felkelői között. Ezt követően csatlakoznak a magyarországi szerb felkelőkhöz nagyobb számban a szerb fejedelemségből érkező önkéntesek (ún. szervianusok). 16 Hrabovszky fent idézett tudósításának hatására született meg 1848. május 15-én a minisztertanács döntése 10000 főből álló önkéntes sereg toborzásáról. Másnap, 16-án sor került a „rendes vagy mobilis nemzetőrség" toborzásának meghirdetésére is. Szerzőnk visszaemlékezését két dologban szeretnénk kiigazítani: a tízezer fő nem öt, hanem tíz zászlóaljat képezett, s akkor még nem nevezték őket honvédeknek. Bár Batthyány néhány átirata tartalmazza a porosz Landwehr magyar fordítását, nyomtatásban először Kossuth egyik felhívásában fordul elő ez a ma már közismert fogalom (vö. Urbán i. m. 234. old.). 17 A r. k. plébániatemplom. 18 A tíz honvédzászlóalj alakulási helyét Batthyány Lajos miniszterelnök már május 18-án közölte a pénzügyminisztériummal. Hivatalosan 1848. június 2-án jelent meg a Pesti Hírlapban. Győr az 5. honvédzászlóalj gyűl131