Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Varsányi P. I.: Hetvényi István: Emlékirat (Egy 1848-as honvéd visszaemlékezéséből)

Aminél fogva egy Böhm nevű schléziai fiú, ki velem szolgált az 5-ik honvédzászlóalljnál, s a Donmiguel ezred

32 15-ik századának 3-ik szakaszában ismét velem szolgált s legelőször Königrätzben

33 jöttem össze vele, itt említette, hogy onnét ismer ő engem Győrből, mert én őtet Győrben nem ismertem, vagy legalább nem emlékeztem rá, hogy ki szoktam járni a fürdőházhoz. Viseletéről feltűnő volt köztünk Győrben egy horvát fiú, ki azelőtt pincér volt. Ennek vérveres posztóból készült áttilája és nadrágja volt veres zsinorzattal. Ugyanaz említett Böhm beszélte, hogy ő ezzel Horvátországban, midőn mint hadifoglyokat, s ekkor már a Donmiguel ezredhez besorozottakat, itt keresztül kísértek bennünket, összejött s beszélte neki az említett horvát fiú, hogy ő az 5-ik honvédzaszlóalljtól elszökött, s haza menekült Horvátországba, a magyar szabadságharcnak még kezdetén. Az 5-dik zászlóalljnál velem szolgáltak, akikre még legjobban emlékszem, a következők: Nagy Sándor, Falk Sándor, Hordosi Endre, a legjobb barátaim. Továbbá Vörös Miklós, Balogh Károly, Szalay Endre, Bóka nevű cigány, Rakk Dávid, Raab Fránczi, Szabó Antal, Bogrányi, Kunstfeld, Préng Józsi (aki Péterváron

34 meghalt) mind győri gyerekek. Szolgált velem egy Kutasi Tivadar nevű Esztergom megyei Ebed

35 községbeli fiú, aki szintén jó barátom volt. Mégis Illyés Pista szintén győri gyerek, Limbek Rezső nem győri, Nagy Laczi, Csaplár Mihály, Böröndi Pista győriek sat. Mégis: Csonka, aki meghalt Péterváron, Stupiczky, aki elesett a kácsi

36 erdőnél Koróda kapitánnyal együtt, Kutrivics, Horváth Pali, aki oskolatársom volt Győrben az 5-dik és 6-ik osztályban, Hoholin Gyula, oskolatársam a 7-ik osztályban. Matkovich Sándor oskolatársam a 8-ik osztályban Pápán. Szintén velem szolgált egy Pribil Jóska nevű morva vándorzenész, aki a Donmiguel ezred zenekaránál ismét velem szolgált, és itt szememre vetette, hogy én és a többi deákok őtet és sok másokat beverbuváltuk honvédeknek, azzal bíztatva őket, hogy: „Három esztendő nem a világ, éljen a magyar szabadság". És most három esztendő helyett tíz évet kell nekik szolgálni a németnél. Erre aztán a többi cimbora (mintha most is hallanám és látnám Terésienstadtban

37 a kaszamatában) Pribil Jóskát jól kinevették. Amint tiszteket kaptunk, és a zászlóallj szervezve lett, elkezdtük a katonai gyakorlatokat. Mintha most is látnám Görgeit, amint a szemüvegével a nagykaszárnya udvarban százada előtt állt és azt vezényelte. A honvédek az ő háta megett mondogatták, de úgy, hogy Görgey nem hallhatta: „Kapitányuram! most nyár van, vegye le a téli ablakokat". Ekkor még senki sem gondolta, hogy ebből lesz ama híres Görgey tábornok, aki a magyar hazát elárulja. Egy volt honvéd utász kapitány, Eisenhut György mérnöktől a következő adatokat hallottam elbeszélni Görgey múltjából: „Görgey az osztrák hadseregnél főhadnagy volt; később a prágai egyetemen, minthogy igen nagy chemikus, segéd tanár (assistens) volt. Itt el akarta venni egy tanárnak a leányát, de kosarat kapott, erre boszújában elvett egy szakácsnét."

38 Nekem egyszer Győrben egy kis szóváltásom volt Görgey vei. Én tudniillik egy vasárnapon a zászlóalljtól kapuinspectióra voltam rendelve. Fel kellett ügyelni, hogy közhonvédek parancsolat előtt a kaszárnyából ki ne menjenek. Amidőn állomásomat a kapunál elfoglaltam, a második századtól volt ott kapu inspection egy őrvezető, aki részeg volt. Én azt hittem, hogy nekem kell ezt felváltanom, amiért is mondtam neki, hogy most már elmehet. Ez Görgey kapitányhoz ment azon panasszal, hogy én őt a kaputól elküldtem. Néhány perc múlva jött vele Görgey egyenesen hozzám ezen szavakkal: „Ön parancsoljon a maga embereivel, de ne az enyimekkel". Én jelentettem, hogy én vagyok kapu inspectióra rendelve, 125