Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)

Varsányi P. I.: Hetvényi István: Emlékirat (Egy 1848-as honvéd visszaemlékezéséből)

hogy az antisemitizmus nemcsak a mai korban létez, hanem létezett 48-ban is. Sőt tettleges támadások is intéztettek némely helyen a zsidók ellen. Nevezetesen Pozsonyban, az 1883-ik évihez hasonló nagy zsidó krávál volt.. .

9 A pápai gróf Eszterházy a fegyvertárában volt insurgens

10 kardokat a deákok közt kiosztotta. A deákok és polgárokból éjelenként őrjáratok voltak rendezve, a rend és csend fentartása végett." Én a legnagyobb és legszélesebb kardot választottam, mely annyira bele volt szorulva hüvelyébe, hogy csak ketten tudtuk kihúzni nagy erőfeszítéssel. Gyönyörű szép pengéje volt. Valami címer is volt rajta. Valószínűleg a gróf Eszterháziak grófi címere. Erre jöttek a húsvéti ünnepek.

12 A félévi vizsgák hirtelen meg lettek tartva s két heti szünidőre szét mentünk, ki erre, ki arra. A kardokat ekkor visszaadtuk. Győrbe érkezvén itt is minden forrongott és zsibongott. Itt is voltak éjeli őrjáratok polgárok és deákokból a rend fenntartása végett. Nappal pedig fegyvergyakorlatokra jártak a nemzetőrök, mert mindnyájan kaptak fegyvert, a régi polgároknak pedig úgyis volt. A fegyvergyakorlatokon kívül egyéb katonai szolgálatokat is teljesítettek. Őrt állottak a bécsi kapunál, sóháznál, adóhivatalnál

13 s több helyeken. Azután néhány század a régi polgárokból, és néhány század nemzetőr, egy külön e célra bérelt gőzhajón, fegyveresen díszöltönyben Pozsonyba mentek az alkotott új törvényeknek a király által lett szentesítése ünnepélyére.

14 Bátyám, Pál is elment polgári díszöltönyben. Ezen szavakkal szentesítette 5-ik Ferdinánd király az 1848-ik évi törvényeket: „Szeretett magyar népem kívánságába szívesen bele egyezem, mert népem boldogságában reménylem feltaláltatni önboldogságomat". Ezután áttették az országgyűlést Pozsonyból Pestre. A húsvéti szünidők eltelte után Május 1-ső napján visszamentem Pápára, ahol ismét megkezdődtek az előadások. Az izgatottság és harcra készülés azonban folytonosan tartott. Egyszer csak azon hírt hozták a lapok, hogy a szerbek 50 ágyúval beütöttek Magyarországra.

15 Ekkor már el volt rendelve öt honvédzászlóaljak felállítása.

16 Amire is a deákok maguk között egy aláírási ívet indítottak meg, melynek aláírói kötelezték magukat (persze csak becsületszó által), hogy honvédek lesznek. Én is aláírtam. Egyelőre úgy volt elhatározva, hogy Pápáról együtt fogunk menni a deákok zászlójával Pestre. Ajánlatosnak tartottuk azonban mégis, hogy kiki előbb menjen haza szüleihez és tudassa velük elhatározását. Az előadások körülbelül Május hó 23-dikával be lettek szüntetve s a deákok elbocsáttattak. Akik ajánlkoztunk honvédekké lenni bal karunkon veres karszalagot viseltünk. Ezen veres szalag most is megvan. Ekkor azután búcsút vettünk a pápai kollégium szurtos falaitól, mellyek közül nem egy lángelme szikrája pattant ki. Búcsút vettünk, hogy érvényesítsük azon hazaszeretetet, mellyet ezen szurtos falak közt szívünkbe csepegtettek, s teljesítsük honfiúi kötelességeinket, mellyeket itt lelkünkre kötöttek. Én is elbúcsúzván még ott levő jó cimboráimtól és szállást adó gazdasszonyomtól, s egy májusi reggelen egy kis úti bőrönddel kezemben és egy vaskos török pipaszárt úti botnak használva, gyalog indultam útnak Győrnek. Amint Pápán a kéttornyú templomnáli

17 téren a kenyérpiacnál elhaladtam, egy kenyeret áruló asszony, látván veres karszalagomat s az útiböröndöt kezemben, elébem jött ezen szavakkal nyújtván kezét: „Isten hordozza iftyiuramat szerencsésen, látom a haza védelmére a csatába indul". Délután mintegy 4—5 óra tájban szerencsésen Győrbe érkeztem. Itt a város szélén, a kálváriadombhoz átellenben levő katonai kórház előtt egy akácfa árnyékában ült egy ver122