Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (I)

MAGYARORSZÁGI FESTŐCÉHEK I. A TEXTILFESTÉS ELSŐ NYOMAI Festőmesterek a középkorban elsősorban városokban, kolostorokban találhatók. Valószínűleg a 12—13. századi telepítésekkel érkező flamand, bajor, szász kézművesek között kell keresnünk első képviselőiket, de lehetséges, hogy már I. István feleségével, bajor Gizellával, is érkeztek a mesterséget művelő iparosok. Konkrét adataink az eddig feltárt okleveles anyagban csak a 15. század elejétől ismertek. így a magyar városok régi számadáskönyveinek feldolgozásából 1418—1424 közötti időben folyamatosan vannak adataink Bártfáról, ahol az adózások, ill. városi kiadások tételei között a „Rotferber" névvel tízszer is találkozunk.

1 Német-Lipcsének a krónikájában 1434-ben egy Trangus nevű mester említését ismerjük.

2 Soproni adataink 1457-tel kezdődnek és a század végéig folyamatosan szerepelnek az adó jegyzékekben, harmincadkimutatásokban a „Verber", „färber", „Ferberin" nevek, valamint „Indien", indigó behozatala.

3 Bizonyos, hogy korai adatok még nagyobb számban is kerülhetnek elő, amint az okleveles anyag, számadáskönyvek és krónikák teljesebb közelése megtörténik. Az ország északi területein a fejlődés felgyorsult a 16—17. században. Ez bizonyosan összefüggésben van a vászon-, posztó- és gyapjúszövés általános elterjedtségével, valamint kereskedelmével, e területek kézművessel való ellátottságával általában. A török által meg nem szállt területek fejlődése töretlenebb, sőt a menekültekkel való túlzsúfoltság, a szükségletek gyprsabb növekedése révén, a termelést és a munkamegosztást is serkentette. A liptói Német-Lipcse mellett Hibbe, Tarnov, Szelnice, Boca kisvárosok jegyzőkönyveiben, krónikáiban hosszú sorát ismerjük a 16. századi festőmestereknek. A 17. században Liptó-Luzsna, Nagy-Palugya, Lucski, Liptó-Tepla szolgáltat újabb adatokat/

1 Ki kell emelnünk a Német-Lipcse tanácsa által építtetett és bérbe adott festőházat 1660-ban, amelyhez egy mángorló is tartozott.

5 Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy Lőcse, Eperjes, Késmárk, Igló és Kisszeben városokban a 16. században már több mester dolgozott, amint ez egy 1 Fejérpataki L., Magyarországi váiosok régi számadáskönyvei. Bp. 1885. 163., 165/b, 172., 177/b, 183., 185/b, 198/b, 202/b, 204/b. 2 Miroslav Huska, K dejinán vívója modrotlace v Liptove. Tvorist C. 6. Rusomberok 1956. juni. 35. 3 Domonkos O., Fejezetek a nyugat-magyarországi kékfestőipar történetéből. I. Ethn. LXXII (1961) 202—203. 4 M. Huska, i. m. 36. 5 Uo., 38. 101