Arrabona - Múzeumi közlemények 9. (Győr, 1967)

Batári F.: Asztaloslegények Győrött a XVII. században

ASZTALOSLEGÉNYEK GYŐRÖTT A XVII. SZÁZADBAN Adatok Győr város asztalosművessé g ének történetéhez (1, rész) A magyar bútorművesség színes korszaka a XVII. század. A kor legjelentősebb emlékei ugyan a török-dúlástól mentes Felsőmagyarországoin és Erdélyben készültek, azonban a ma is Magyarország területéhez tartozó, törökkel szomszédos „végeken", így Győrött is — ahol a XVII. század folyamán jelentős'asztalos kézműipar alakult ki — születtek művészi alkotások. A Bécs felé vezető úton épült Győr jelentősége a XVI—

XVII. század folyamán, az Európát fenyegető török veszéllyel párhuzamosan nőtt. Buda eleste után a török előrenyomulását megállító, a királyi Magyarország és a hódoltsági terület határvonalán kialakult végvárrendszer sorában fontos védelmi szerepet töltött be. A 150 évig tartó török elleni küzdelemben Győr eredeti lakosságának nagy része áldozatul esett. Soraikat idegen zsoldosok, családtagjaik, kíséretüket alkotó, elsősorban német nyelvterületről származó kézművesek töltötték fel. Az 1643-as évtől folyamatosan vezetett anyakönyvek

1 azt mutatják, hogy a XVII. században Győr lakosságának körülbelül a fele nem magyar, főleg német nevet viselt. A nagyarányú idegen beáramlás a különböző, Győrött működő iparág életére is kihatott. Több mesterség így is megőrizte magyar jellegét, így az ötvösmesterek magyarok voltak, a szegődtetett inasok neve is egy-két kivétellel mind magyar volt, és a céhkönytveket is magyarul vezették.

2 Jellegzetes állapot jött létre a győri nyerges és szíjgyártó mesterségben: a német anyanyelvű mesterek száma annyira felszaporodott, hogy 1649-ben a magyar céh mellett német céhet is alakítottak.

3 A bennünket közelebbről érdeklő asztalosok sorában, viszont csak elvétve találunk magyar nevet, ami a magyar asztalos mesterek nagyarányú kipusztulására és német mesterek jelentős bevándorlására utal. Az egyesült asztalos és puskaagyműves céh iratainak nyelve is német volt. A város XVII. századot megelőző asztalosairól keveset tudunk; a káptalani számadáskönyvek a XVI. század elejéről és közepéről őriztek meg néhány nevet.'

1 A XVII. századi levéltári anyag már jelentős adatokkal gyarapítja a győri asztalosokról való ismereteinket. Az irodalomban már említett 1622-es

4 és az 1676-os

5 1 Győr, Belvárosi Plébánia Hivatal 2 Jankó L., ötvös apródok Győrött a XVI—

XIX. században. Egy újabb győri ötvös mester a XVII. századból. Különlenyomat a GySz VIII. (Győr, 1938.) 3 Timaffy L., Adatok a győri szíjgyártó és nyerges mesterek történetéhez. Arrabona 8. (1966) 151—166. 4 Dr. Bedy V., Adalékok a győri ipar történetéhez. GySz XII. 3. (1941). 5 Szádeczky L., Iparfejlődés és a céhek története Magyarországon. II. (Bpest, 1913) 263.