Székesfehérvári Szemle 6. évf. (1936)

D ormuth Árpád. ben dúskáló polgári társadalom féltő elzárkózottsága a magyar társadalom egyéb rétegeitől—sebben nem volt különbség benszülött, vagy idegenből ideköltözött között,- mert szó van itt ugyan charitati v munkáról, de nincs szó igazi szociális érzésről. — De ez volt a kor hangulata. Az egyének egocentrikusan mind maguk köré néztek, magukat látták mindenben központnak, ahelyett, hogy magukba nézve, innen kifelé szárnyaló lélekkel néztek volna szét a világba, társadalomba és igy lelki egységbe fonódva magasabb eszmények felé törekedtek volna. Tipikus megtestesítője e kor felfogásának a Hattyuffy Dezső által megteremtett „Régész-Egylet", mely nemes elgondolásból, a multak iránti szeretettől hevülve indult meg, de a kort jellemző „l'art pour í'art" felfogásából csak gyűjtött magáért a gyűjtésért, anélkül hogy a köznek abból valamit is juttatott volna, hogy általános közműveltséget terjesztett volna és eredménye egy ma­gában értékes, de idővel elhanyagolt gyűjtemény volt, mely senki ré­szére nem volt hozzáférhető. Hasonló volt a levéltárak sorsa, ahol a levéltáros magának gyűjtött és nem a köznek dolgo­zott. Féltékenység, hiúság, elzárkózottság a jellemző vo­nások. Két tényezőnek kellett a lelkeket ismét visszavezetni az eszmények, a szociális együttérzés testvéri világába és ez ismét az iskola közönségén keresztül az irodalom és zene volt. Az irodalmi élet felélesztése és új irány felé terelése az 1850-ben főgimnáziummá lett ciszt. gimn.-ban kezdődött, ahol Oerlach Benjamin, Vajda Ödön, de legkivált Mészáros Amand vezetésével 1861-ben megindult Önképzőkör lett nevelőiskolája a 80— 90-es évek irodalmi vezető férfiainak. Irányeszméül az 1856-ban meghalt Vörösmarty Mihály nevét irta fel homlokzatára és 1866­ban a Vörösmarty-szobor leleplezésénél már egyik későbbi íí^gy államférfink Wekerle Sándor áll a szobor előtt és későbbi iro­dalmunk egyik vezérének, Endrődi akkor még Kupritz Sán­dornak versét szavalja a költő emlékezetére. De itt nevelő­dött későbbi tudományos irodalmunk büszkesége is Badics Ferenc, Czobor Béla, Goldzieher Ignác, Günther Antal, Klebelsberg Kunó gróf is. 56 ) A 70­es években Pallér Kelemen igazgató buzgólkodására megalakult az intézet kebelén belül a zeneiskola is, mely a Bula Theofil ciszt. ig.által 1851-ben alapított testvér főreáliskolában ugyan­akkor Aujedszky Adolf vezetésével működő zene és énekkarral együtt a következő két évtized zenei életének vált alapjául. 57 ) Aujedszky Adolf kiváló zenész, mint a Walmoden vértes-ezred karmestere került városunkba és itt letelepedvén előbb mint gimnáziumi majd 1874-től mint reáliskolai rajztanár pezsgő zenei éle­tetteremtett. 1875-ben közös zenei ünnepélyt rendeznek a főgimn. segélyző egylete javára. 58 ) 1879-ben egy másik nagy hangversenyt - 34 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom