Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

tömeget alkotó középbirtokos és kisnemesség érdekeit kellett képviselnie a vármegyének, tisztviselőit ebből a rétegből választották. A XV. században a sümegi várnagyok politikai feladatokat is elláttak a gazdaságiak mellett. A veszprémi püspökök örökös főispáni tisztséget kaptak, akik az alispánt familiárisaik közül nevezték ki. A Veszprém vármegyei alispán rendszeresen a veszprémi várnagyok közül került ki, de a sümegi várnagy is több alkalommal kapott alispáni funkciót Zala vármegyében. A XV. században a vármegyei politikai hatalom súlypontja a zalántúli vidékeken volt, amelyet az itteni földbirtokosok maguknak sajátítottak ki. Ezek a hatalmi alrégiók Szentgróton, Sümegen, Tátikán, Reziben, Keszthelyen, Tapolcán összpontosultak. Tátika várnagyai, Berendi Pál, Bérei Kálmán, Hássági Mihály (akit 1482-ben Szele Antal meggyilkolt) Zala vármegyében alispáni tisztséget viseltek, de lehet sorolni a vidék köznemesei közül többet, akik nemesi önkormányzati funkciót látták el. (1391: Enyerei Gergely, 1407: Szenterzsébeti János, 1419: Csabi Bazsó Balázs, 1430: Ukki András, 1431: a Gyomoréi családból volt alispán, ugyanekkor Uzsai Benedek, 1451: Ukki Gotthárd, 1473: Devecseri Csórón Gergely. Szolgabírói tisztsége volt 1483-ban Debréti Jakabnak.) (Holub 1929, 139, 441^46, 461-485.; Ila-Kovacsics 1988, II, 348361, 166-169,361-364.) A török hódoltsági időkben a vármegye működése Egerszegen nem volt biztonságos, a közgyűléseket a székhelyen kívüli helységekben tartották, a többi között Sümegen, Szentgróton, Körmenden. Egy sedria (vármegyei törvényszék) ítéletet idézek ezekből az időkből: 1507-ben két csehi jobbágy, a törvényes kereteket megtartva, átkölközött a gersei Pethő család újbécsi falujába, amely szomszédos volt Csehivel. Az elköltözés miatt a sümegi uradalom tiltakozott, az újbécsi provizortól a jobbágyok visszaköltöztetését követelte Csehi faluba. A gersei Pethők gazdatisztje ezt nem hajtotta végre. A sümegi várnagy úriszék elé vitte az ügyet, a jobbágyok hatósági úton történő visszatoloncolását követelve. Az úriszéket a sümegi uradalomban tartották, ahol a jobbágyok elköltözését törvénytelennek minősítették. Az úriszéken jelen volt a Zala vármegyei szolgabíró és a Pethők gazdatisztje. Utóbbi az ítélet ellen fellebbezést nyújtott be. Szántón, a járási székhelyen tartott kistörvényszéki ülésen a jobbágyok újbécsi birtokon való letelepedését törvényesnek mondták ki, és az úriszéki ítéletet megsemmisítették. A szántói kistörvényszéki üléseket (in oppido Zantho loco scilicet sedis iudiciariae minori comitatus Zaladiensis) hétfői napokon tartották. Kedd volt a szántói hetivásár napja, amikor nagyobb sokadalom gyűlt egybe a mezővárosban (Holub 1929, 217, 219, 230.; ZO II, 637.). A bíráskodási fórumok függtek az adott területen levő nagybirtokosoktól. Erre példa a sümegi úriszék, ahol a püspök érdekeit tartották szem előtt az ítélethozatalnál, viszont a fellebbezés alkalmával a szántói kistörvényszék megsemmisítette az úriszéki ítéletet: Szántó a gersei Pethők birtoka volt. A sümegi uradalom 1524. évi szabályzata 1524-ben Sümegen úriszéket tartottak, és az uradalom a falvak számára urbáriumot adott. A tárgyalás során felmerült egyes falvak lakóinak általános helyzete. Csehiről megállapították, hogy lakói jómódban élnek, akik egyházi nemesek és cenzualista jobbágyok. A nemesek 22 telken, a jobbágyok 14 telken gazdálkodtak. A nemesek a sümegi uradalmi központba évente minden telek után 2 forintot fizettek, a jobbágyok cenzusa évenkint 1 forint volt, a termények után Szent Mihály és Szent Márton ünnepe alkalmával tizedet adtak. Borból is tizedet fizettek, ezt Szent Márton ünnepére kellett szolgáltatniuk. A püspökök gyakran tartózkodtak az uradalom központjában, ekkor a nemesek a püspöki bandériumban fegyveres kíséretet adtak. Csehi nemesek közül a következő nevek ismertek: Gositowsky Ambrus féltelkes (a helység bírája), Jankó Gáspár, Jankó Antal, Feyes János, Varga István, Markos Gergely, Nemes Mihály özvegye, Gegy János, Vathy Antal, Máté Péter, Nagy Bálint, Kis János, Ferenczy László, Polgár Péter, Symon Gergely, Móré Balázs, Arett István, Csapó Tamás, Warga Barnabás, akik valamennyien nemesi féltelken gazdálkodtak. A Thar nevű nemesember telke után szerződés szerint fizetett. A cenzualisták a következők: Kis István, Kis Mátyás, Csolta Pál, Boda Sebestyén, Beck Máté özvegye fél jobbágytelken gazdákodtak; Faber Dávid, Feyer Gergely, Polgár Pál egésztelkesek; Markos Tamás, Vindurius Miklós, Bedé Ambrus, Warga János, Sántha Balázs cenzualista negyedtelkesek. Fáró András zsellérnek van feltűntetve, bár neve a negyedtelekkel rendelkező jobbágyok között szerepelt. 1524-ben minden telek lakott volt, elhagyott telek, ház a faluban nem volt. Prágában 25 telkes gazda neve szerepelt az urbárium mellékletében. Ezek között 10 volt egésztelkes, a többi féltelekkel rendelkezett. Ebben a faluban sem volt elhagyott telek. A jobbágyok kizárólag cenzust fizettek, a bortizedet és a termények után járó tizedet Vitéz János püspök nekik elengedte. Sümeg mezőváros egyházi nemesei püspöki telkeik után a falvak egyházi nemeseihez hasonló terheket viseltek. Sümeg mezővárosban az adózók száma 45 volt. Ereken a lakók egy része nemes, más részük cenzualista jobbágy. Az adózó személyek száma 25. Nagy Márton jobbágy egy és egynegyed telken gazdálkodott, és szerződés szerint fizetett az uradalomnak. A forrás megjegyzi, Nagy nem volt cenzualista. További ereki adózók: Sándor Mihály, Balogh Mihály, Bálint András, Szabó György. A bazsiak 1524-ben 17 jobbágyházban laktak. Közülük 3 személy egyházi nemes volt, 2 negyedtelkes (az egyik Csombó Péter), egy személy nyolcadtelekkel rendelkezett. A bazsi adózók, nemesek és jobbágyok is cenzust fizettek, a termény utáni tizedet és a bortizedet Vitéz János püspök elengedte. A prágai és bazsi adózók még a XVIII. század második felében is tiltakoztak, ha a 70