Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia II. p. 77–99.

Szüts Adolf 1869-1871 1868. július 6-án Kenessey Kálmán helyett másodalispán lett. E tisztségét 1869. július 14-ig töltötte be, amikor a közgyűlés elsőalispánná választotta. E funkcióban 1871. június 15-ig maradt. Közigazgatási beosztása előtt bírói munkakört töltött be. Az 1867. áprilisi tisztújítás során törvényszéki alelnökké választották. (Bizottmányi jk. 1868-1871.) 1876-1894 között székesfehérvári ügyvéd. (FMTÉ 6. k. 67-90; 8. k. 124.). Miske Imre 1871-1879 1860. december 17-én Bodajk küldötteként vett részt Fejér vármegye újjászervezésére összehívott bizottmányi közgyűlésen. 1861. januári közgyűlésen a főispán a törvényszékre nevezte ki, március 23-án iskolafelügyelő is lett. Feladata az egyházak által fenntartott népiskolák felügyelete. Ugyanezen a közgyűlésen tiszteletbeli főjegyzői címet kapott. A bizottmányi közgyűléseken szeptember elejéig vett részt. A közgyűlést többé nem hívhatták egybe. (1861. november -1865. szeptember a provizórium időszaka). 1865. október 5-én jelen volt a bizottmányi közgyűlésen. 1871. július 15-én lett elsőalispán. 1879. február 10-én kelt rendeletével az uralkodó Miske Imrét Mosón vármegye főispánjává nevezte ki. Az okiratot Tisza Kálmán miniszterelnök is aláírta. Az alispáni hivatal átadására - Boné Gézának - 1879. március 2án került sor. Nemesi előneve: magyarcsesztvei. Apja, Miske József báró, erdélyi kancellár; anyja, Bethlen Jozefa grófnő. 1820. május 18-án született. 1875-1879 között országgyűlési képviselő, a Mosón megyei főispáni tisztséget 1884-ig viselte. (Bizottmányi és törvényhatósági jk-k). Boné Géza 1879-1885 A jogi végzettséggel rendelkező Boné Géza közigazgatási pályáját Fejér megyében 1862-ben kezdte: 1862. június 2-án másodosztályú aljegyző; 1863. január 8-án másodaljegyzői tisztségben dolgozott, 1864. június 6-án a megyei tisztiszéken Gradwohl Ede jelenlétében hirdették ki közjogi- és váltójogi ügyvédi oklevelét. 1879. október 6-án Miske Imre távozásakor Fejér vármegye alispánjává választották, az alispáni hivatal ideiglenes vezetését, mint főjegyző, már március 20-án átvette. 1884. október 6-án kelt irat szerint Boné Géza császári királyi kamarási címmel rendelkezett, tulajdonosa volt a Ferenc József-rendnek és a III. osztályú vaskoronarendnek. 1885. március 20-án kelt iratból megtudjuk, hogy az uralkodó pénzügyi közigazgatási bíróság ítélőbírói állásra nevezte ki. E napon alispáni tisztségéről lemondott, a vármegye nagypecsétjét a főispánnak, az alispáni irattárat a vármegye főjegyzőjének, "mint az alispán törvényes helyettesének átadta". (Bizottmányi és törvényhatósági jk. 1862-1885.) Sárközy Aurél 1885-1894 1869. júliusi közgyűlésen tiszteletbeli aljegyzővé választották, 1872. áprilisi közgyűlésen tiszteletbeli főjegyző lett. 1873 februárjában a csákvári járás szolgabírája, 1877. decembertől sármelléki szolgabíró volt. 1878. évi országgyűlési képviselőválasztás során a csákvári választói kerület mandátumát szerezte meg. Szolgabírói állásról ekkor lemondott. A kerület korábbi képviselőjeként a soronkövetkező választást megnyerte. Az alispáni tisztséget a vármegye törvényhatósági közgyűlésén 1885. májusban nyerte el. E tisztségben 1894. augusztus 10-ig maradt, amikor a Komárom vármegyei és Komárom thj. városi főispáni tisztségét foglalta el. Nemesi előneve: nádasdi. Apja, Sárközi Kázmér Fejér vármegye alispánja, a későbbi alnádor volt; anyja Csanády Johanna. 1845. június 12-én született, meghalt 1916-ban. Kitüntetései: 1892: III. osztályú vaskoronarend, 1893: császári és királyi kamarás, 1897: német II. osztályú vaskoronarend, ugyanekkor a Ferenc József-rend középkeresztje, 1905: a Szent István-rend kiskeresztje. (Bizottmányi és törvényhatósági jk-k 1869-1905) Huszár Ágoston 1894-1906 Nemesi előneve: dercsikai. Sárbogárdi földbirtokos volt. Az 1860. decemberi vármegyei bizottmányi közgyűlésen tagként jelent meg. 19-én a sármellékijárásban tiszteletbeli szolgabíróvá választották. 1861. március 13án táblabíró, 1864. december 29-én a provizórium vármegyei adminisztrációja ínségügyi főfelügyelővé nevezte ki. 1865. október 5-én a központi bizottmány tagja, s ekkor a sárkeresztúri választói kerület országgyűlési képviselői választását készítette elő és bonyolította le. 1881-ben szolgabíró a székesfehérvári járásban. E státusát alispáni megválasztásáig megtartotta. 1886-ban évi fizetése 1200 forint volt. 1894. október l-jén választották alispánná. Az állásra Meszlény Benedek velencei nagybirtokos is pályázott. A választás alkalmával 176:64 szavazati arányban alulmaradt Huszár Ágostonnal szemben. 1900-ban évi fizetése 4960 korona és 680 korona drágasági pótlék. 1903-ban fizetése 5500 korona, lakása Fejér vármegye házában volt, a mindenkori alispán számára kialakított lakásban. Kitüntetései: Aranysarkantyús vitéz, a Ferenc Józsefrend lovagja, a III. osztályú vaskorona rend lovagja. Nyugdíjazására 1906-ban került sor. 1916-ban halt meg. (Törvényhatósági jk. 1872-1916, Főisp. ir. 1894423. Tisztiszéki jk. 1862-1865.) 79