Zombori István (szerk.): A SZEGEDI ZSIDÓ POLGÁRSÁG EMLÉKEZETE (Szeged, 1990)

Haraszti György: A „Ben Chananja” szerkesztője (Ecsetvonások a zsurnaliszta Löw Lipót arcképéhez)

című könyvéből. - GSV, 181 -82. A cionizmus előfutáraként számontartott szerző művéről végül is recenzió jeleni meg a IV. évfolyamban.) — Löw-Kulinyi i. m. 221-222. 33. Lásd A. Jellinek, A. Geiger, S. Holdheim, L. M. Jost, B. Beer, Wessely, L. Dükes, R. Kircheim, L. Kompért, M. Hess, Derenbourg stb leveleit. — CîSV, 154. és skk. 34. Szegeden, Lipcsében és más német városokban, Bukaresten, Konstantinápolyban, Ogyesszában, Athénben, Nápolyban, Rómában, Madridban, Londonban, Oxfordban, Amszterdamban, Koppenhágában, New Yorkban, és Cincinnatiban. 35. Giday Kálmán: Szegedi sajtótörténet (kézirat) — Marjanucz i. m. 34. 36. GSV, 195 - 196. 37. GSV, 180-81., 196-198. 38. 1865 június 9. - GSV, 198-200. 39. A Magyar-Zsidó Lexikon szócikke (Újvári Péter {szerk.}: Magyar-Zsidó Lexikon. Budapest, 1929, 543 — 544. - Az 1987-es reprint kiadás Zsidó Lexikon néven jelent meg!) a szokásos túlzásokba esik: „... munkatársai a legjelesebb hazai és külföldi zsidó írók és tudósok voltak, alig volt még folyóirat, amely olyan termékenyítőén hatott a zsidó tudományokra, mint {a} B{en Chananja}. Befolyása alatt addig alig ápolt területek kerüllek megművelés alá, és a legkiválóbb tudósok itt közölték kutatásaik eredményét. Azóta is a zsidó teológia kimeríthetetlen forrásmunkája, a magyar-zsidó kulturtörekvések egyik legjelentősebb dokumentuma." — A hatvan éves értékelésből a felsőfokot nyugodtan törölhetjük. A citátum utolsó félmondata, ha a 'másik' helyébe a Magyar Zsidó Szemle köteteit és az IMIT évkönyveket gondoljuk, sajnos futurum perfectum vonult be a 'magyar-zsidó kulturtörekvések' megfordítotl címerű panteonjába. 40. Az MGWJ 1851-től jelent meg havonta Z. Frankel drezdai rabbi, a híres breslaui (Boroszló, Wroclaw) rabbiszeminárium későbbi alapítója (1854) és első igazgatója kiadásában. A 83 évet élt folyóirat (megszűnt 1939-ben!) Frankel szerkesztősége idején a breslaui szeminárium mintegy félhivatalos szócsöveként félúton állt a kortárs németországi reform (A. Geiger) és az ortodox (S. R. Hirsch és A. Hildesheimer) törekvések közöli; konzervatív maradt a rituális kérdésekben, de teljességgel nyitott volt a tudományos és kutatási ügyekben. Frankel a zsidó múlt tudományos feltárásával kívánta az ifjabb nemzedék — különös tekintettel a fiatalabb rabbikra — növekvő érdektelenségét leküzdeni, a hagyományos zsidó értékek vállalását, az egyéni és kollektív önbecsülést erősíteni. — K. Wilhelm in: G. Kisch (szerk.): The Breslau Seminary (1963), 325. és skk. 41. Feltételezhető — de ennek kifejtése maghaladná e vázlat kereteit —, hogy Löw sokak számára meglepetést okozó konzervatív fordulata a 60-as évek második felében — így a zsidóság fennmaradását a tudomány és nevelés eszközeivel megkísérlő kulturzsidóság eszméjének előtérbe kerülése, Löw ellentétei a kongresszus egyes neológ képviselőivel, közeledése az ortodoxia álláspontjához a központosítás, illetve a hitközségi autonómia kérdésében — részben az MGWJ hatásának tulajdonítható. 42. Mindig polémiára kész, gyakran ingerlékeny, türelmetlen, de kompromisszumokra is hajlamos egyénisége (1853 február 26-án — hogy csak egy példái említsünk — hálaadó istentiszteletet tartott {tartattak vele} Ferenc Józsefnek a Libényi-féle