Zombori István (szerk.): A SZEGEDI ZSIDÓ POLGÁRSÁG EMLÉKEZETE (Szeged, 1990)

Haraszti György: A „Ben Chananja” szerkesztője (Ecsetvonások a zsurnaliszta Löw Lipót arcképéhez)

életében megőrizte. Barátait, ellenfeleit egyaránt elhalmozta alkalmi költeményekkel, epigrammákkal, verses sírfeliratokkal. - Löw Immánuel-Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók 1785-től 1885-ig. Szeged, 1885, passim. 12. E célból persze túlhangsúlyozza J. ben Hananiah egyensúlyozó művészetét. V. ö. Abraham Geiger megjegyzésével: „Ob R. Josuah wirklich der man der goldene Mitte ist, will ich hier nicht zur Frage stellen." — CSV, 156. 13. Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században. Szeged, 1988, 19. 14. A 'magyarországi rabbi növelde' létesítésének kapcsán az ortodoxok és neológok között újólag fellángolt a küzdelem, amely már előrevetítette a kél tábor közötli végleges kenyértörést. Az ortodoxok előbb Nyíregyházán, majd 1865 őszén Nagymihályon tartottak rabbigyűlést. Az utóbbi zsinat 69 rabbi által aláírt határozata egyházi átokkal sújtotta mindazokat, akik a jiddis helyeit helyi nyelv(ek)en prédikálnak, a zsinagógában kórust alkalmaznak és/vagy kottából énekel(tet)nek, akik a zsinagóga belső elrendezését, architektúráját, istentiszteleti szertartását megváltoztatják, akik ünnepi ornátusban végzik a templomi szolgálatokat, akik nem ügyelnek a zsinagógákban a férfiak és nők legszigorúbb szétválasztására, akik ilyen istentiszteleteken részt vesznek, és egyáltalán mindazokat, akik az ősi szokásoktól a legkisebb mértékben is eltérnek. — Venetianer i. m. 275 — 277.; Abraham Hochmulh (Ábrahám): Leopold Löw als Theologe, Historiker und Publizist. Leipzig, 1871, 81. 15. Az itteni hitközség kezdettől fogva neológ volt. — Marjanucz i. m. 2ü. 16. Amikor például Löw 1862-ben a pesti Hitközség Forgách Antal kancellárhoz intézett beadványa kapcsán összeütközésbe került a hitközségi vezetőkkel, a Pester Lloyd Társulatban nyíltan tárgyalták, hogy Löwöt az előfizetések beszüntetésével kell jobb belátásra kényszeríteni. — v.o. Hochmuth i. m. 22. 17. V.o. Sámuel Holdheim 1859. január 5-i levelének Meiselre vonatkozó megjegyzéseivel. - GSVM, 161-162. 18. A magyarországi zsidó népesség lélekszámáról, a bevándorlás irányáról és üteméről, a zsidók társadalmi szerepének változásáról a múlt század derekán lásd Varga László: Zsidó asszimiláció — magyar modernizáció. Bp., 1985, (kézirat), Walter Pietsch: A zsidók bevándorlása Galíciából és a magyarországi zsidóság in: „Valóság", 1988 Nr. 11, 46-59, és Andrew Handler: Blood libel at Tiszaeszlár. East European Monographs No. LXVIII, New York, 1980, első fejezet. 19. Az 1859/1860 folyamán hozott intézkedéseivel a császári kormányzati engedélyezte, hogy a zsidók keresztény házicselédeket tarthassank, gyógyszertárakat, malmokat birtokolhassanak, szesszel kereskedjenek, megtelepedhessenek az eddig előttük elzárt bányavárosokban, s ami a legfontosabb földer vásárolhassanak. — Handler i. m. 15. 20. Venetianer i. m. 244 — 245 és Venetianer Lajos: Löw Lipót in Zsidó Plutarchos 1., Bp., é. n., 25. 21. Löw-Kulinyi i. m. 223. 22. Lásd A. Jelűnek (Bécs), A. Geiger (Breslau) és S. Holdheim (Berlin) a tervezetei és első számokat üdvözlő, illetve közreműködést igérő leveleit is. — GSV, 154-157, 160-162. 23. MOL Abszolutizmuskor levéltár D 191 Magyar Királyi Helytartótanács Elnöksége - sajtóügyek.