Zombori István (szerk.): A SZEGEDI ZSIDÓ POLGÁRSÁG EMLÉKEZETE (Szeged, 1990)

Apró Ferenc: Zsidó képzőművészek Szeged művelődéstörténetében (1901-1945)

tőnemzedék pikturája nagybányai tanulságokból kiinduló, a helyi tár­sadalmi, gazdasági és nem utolsó sorban földrajzi viszonyoktól módosítot­tan továbbélő naturalista — plein air — impresszionisztikus festészet. A Szegedig ható erővonalak fölvázolása alátámasztja ezt. A Bastien-Le­page — Hollósy — Károlyi — korai Dinnyés —Vlasics vonal a szürke látást közvetíti városunkba. (Babits a szürkét tartotta az Alföld színének, ezért is nevezete Szegedet Porvárosnak.) A Ferenczy — Nyilasy — Heller — késői Parebek — Váradi vonal a kezdetben tömörebb plein air színeket a festői súlytalanságig világosítja. A különböző lilák kedvelése jellemzi a Thorma —Heller — pályakezdő Dinnyés nevével jelzett sort, míg a kitel­jesedett Heller örökét Tóbiás hasznosítja. Réti festészetének egyenes folytatása Parobek 1930-ig kifejtett munkássága. Ha ehhez hozzávesszük a párizsi tanulságok (fauve-ok— késői Szőri —Dinnyés) szintén módosult helyi továbbélését, megkapjuk azt a szerkezeti vázat, amelyre a szegedi festészet 20. századi első néhány évtizedének festői életművei fölfűzhetők. Mindezt azért tartottam szükségesnek rögzíteni, mert csak ehhez lehet és érdemes viszonyítani a zsidó festőművészek munkásságát. A század első két évtizedét meghatározó irányzatoknak egyetlen zsidó származású képviselője van, Heller Ödön ( 1878 —1921). Budapesten született, az ele­mi iskoláit Miskolcon és Szegeden, a középiskolát Pesten végezte. Keres­kedelmi érettségije után biztosítótársasági tisztviselő lett. A már írt Vajda Zsigmond festőiskolájában három évig tanult, majd művészrokonai sike­rén fölbuzdulva a festészetnek szentelte életét. Családja a tehetségek sorát adta a magyar kultúrának. Nagybátyja, Glatter Ármin ( 1861 — 1931) és unokatestvére, Glatter Gyula (1886 — 1927) koruk jónevú festői voltak. Másik unokatestvérének, Glatter Jakabnak a fia Radnóti Miklós néven vált irodalmunk klasszikusává. Nagynénje, Kiss Mórné Glatter Johanna hívására 1908-ban Szegeden telepedett le, és itt élt haláláig. Eleinte fes­tőnövendékek oktatásából és arcképfestésből élt. Olyan zsidó szemé­lyeket festett meg, mint Löw Immánuel, Gelléri Mór, Eidus Bentian, Ballá Jenő, Szívessy Lászlóné, Fischhof Sámuelné és a Kiss Dávid-házas­pár. Ez utóbbiakat fénykép alapján. (A dúsgazdag Kiss Dávid, a Szegedi Kereskedelmi- és Iparbank elnöke, a négy utcára szolgáló hatalmas palota építtetője rokona volt Heller nagynénje férjének, Kiss Mórnak.) Heller kitűnő arcképfestő volt, akit külföldön hamar szárnyra kapott volna a hír. Szegeden egyszerűen tudomásul vették, hogy van. A pasztell­krétával olyan boszorkányosan bánt, hogy e képeit nézegetve önkénte­lenül is Rippl-Rónai jut eszünkbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom