Dugonics András: A magyaroknak uradalmaik, mint a régi, mind a mostani üdökben / Írta Dugonics András. – Pesten és Pozsonyban, Füskúti Landerer Mihály betűivel és kölcségével, 1801 (L.sz. Cs.Gy.836)

153° HUSZON-KETTEDIK SZAKASZ. V a l á c h i à r ó L f^aláchia (elsőben ama' régi Dáciának, az-után sC Nagy-Kunságnak egy részsze) a' Magyar tartományokra nézve, Nap-kelet-felé fekszik, és itt Moldáviától határoztatik-meg , Dél-szakra Bulgáriától; Éj-szakra Erdély vagyon; Keletre pedig M agyar-Ország. Közel hatvan mértt-fold annak hoszsza , harmintz-Öt szélessége ; követközésképpen udvarában közel 2100 derckaltt mértt-főldek találtatnak. Valácbidban az Oláhok így termettenek : Tráján Császár (a'-mint ez-elott-is mondám) el-vévén Decebaltól egész Dáciát; benue hagyta Római seregének sok vitézzeit : hogy (úgy-is mind fáradttak lévén) magokat ki-nyúgodgyák , a' fegyvertől meg-szűnnyenek ; mind-az'-által a' földet Római módra múvellyék. Közel két-száz esztendővel ez-után : Galliénusnak ( Római Császárnak) üdejében a' Gotbusok, és Szarmaták ( öszsze-szűrvén a' levet) ki-jöttek tartományokból, és magokat a' Dákusokkal , és Gétákkal öszszekapcsolták. Sok üdéig úgy annyira háborgatták a' Dáciában lakozó Rómaiakat : hogy ezek itten csöndös lakássokat nem remélhetnék. A' Rómaiaknak keserves életjoket szívére vévén Aurelius {Római Császár) 274-dikben azokat