A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 10. (Szeged, 2004)

V. SZABÓ Gábor: A tiszacsegei edénydepó. Újabb adatok a Tisza-vidéki késő bronzkori edénydeponálás szokásához

A TISZA CSEGEI

EDENYDEPO. ÚJABB ADATOK A TISZA-VIDÉKI KÉSŐ BRONZKORI EDÉNYDEPONÁLÁS SZOKÁSÁHOZ V. SZABÓ Gábor BEVEZETÉS Az edénydeponálás többnyire rituális hátterű, olykor hatalmas térségekben egynemű, máskor csak bizonyos régiókra jellemző specifikus módjai általános jelenségei a közép- és délkelet-európai bronzkornak.

1 A Tisza-vidéken a késő bronzkor Rei. BD-HA1 periódusainak idejéből ismerjük a legtöbb edénydepót. Ebben az időszakban nemcsak az ilyen típusú edényleletek száma nő meg a korábbi kora és középső bronzkori időszakokhoz képest, de összetettebbé válnak a deponált együttesek, és ezzel párhuzamosan egyre jobb minőségű készletek kerülnek elrejtésre. Az alábbiakban a Hajdú-Bihar megyei Tiszacsegén napvilágra jött leletegyüttes bemutatása és elemzése kapcsán a Tisza-vidéken előkerült, a késő bronzkor BD-HA-B1 periódusainak idejére keltezhető edénydepók típusait és elrejtésük lehetséges okait tekintem át. A TISZACSEGE-SOSKASI EDENYDEPO y A leletegyüttes leírása A 18 edényt tartalmazó leletegyüttes 1982 júniusában került elő Sz. Máthé Márta és Nepper Ibolya leletmentésén, Tiszacsege sóskási határrészében.

3 Az edénydepót egy 2,1 méter átmérőjű, megközelítően kör alakú, 60 cm mély, enyhén méhkasosodó keresztmetszetű gödör rejtette magában (2. kép 2). Az objektumot feltáró Sz. Máthé Márta megfigyelése szerint, az egyes edények töredékei nagyjából egy kupacban helyezkedtek el, tehát feltételezhetően nem törött állapotban hajigálták őket a gödörbe. A lelőhely felszínén gyűjthető kerámiatöredékek tanulsága szerint a gödör egy késő bronzkori település objektuma lehetett. 1. Fényes fekete, szélesen kihajló, koncentrikusan árkolt peremű, kettős csonka kúpos testű edény (3. kép 1 ; 6. kép 1). Nyaka felső harmadát vízszintes árkolás díszíti. Erőteljesen kidomborodó, függőleges árkolással díszített vállán, illetve hasán négyszer két darab felfelé, illetve lefelé álló, széles, nyelv alakú bütyök van elhelyezve. Ma.: 52 cm, szá.: 39 cm, fá.: 17 cm. 2. Kívül fekete, belül sárgásvörös, szélesen kihajló, síkozott peremű, kettős csonka kúpos testű edény (3. kép 2; 6. kép 2). Ma.: 65 cm, pá.: 32 cm, fá.: 11 cm. 3. Szürke színű, kihajló, síkozott peremű, hengeres nyakú, erőteljesen kidomborodó hasú, csonka kúpos aljú edény (3. kép 3; 6. kép 3). Ma.: 40 cm, szá.: 28 cm, fá.: 12 cm. 4. Vörös színű, tányérosan kihajló, síkozott peremű, ívelt nyakú, legömbölyített kettős csonka kúpos testű edény (3. kép 4; 6. kép 6). Ma.: 41 cm, szá.: 33 cm, fá.: 10 cm. 5. Vörös színű, tányérosan kihajló, koncentrikusan árkolt peremű, ívelt nyakú, legömbölyített kettős 1 A közép- és délkelet-európai bronzkori edénydeponálási szokásokról összefoglalóan: STAPEL 1999; PALATOVÀ-SALAË 2002. 2 A debreceni Déri Múzeumban őrzött lelet közlésre való átengedéséért a 2002-ben elhunyt Sz. Máthé Márta kollégámnak és barátomnak tartozom köszönettel. Az együttes a 84.13.1-18. leltári szám alatt található. 3 A Tiszacsegéről Egyekre vezető útból bal felé, az Oháti-erdő előtt kb. 500 méterre ágazik el a Nagymajorba vezető út (2. kép 1). A leletmentő ásatás a két út csatlakozásánál végrehajtott útszélesítés miatt indult, és a késő bronzkori gödrön kívül egy avar temető 9 sírját tárta még föl (MÁTHÉ-NEPPER 1985, 60; Déri Múzeum Ad. 122.82).