A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

POLGÁR Szabolcs: A „Bajos Geográfus” néhány Kelet-Európára vonatkozó ország- és népnevéről

A hagyományos kelet-nyugati elhelyezéssel szemben mérlegelni kell, hogy lehetséges-e más elhelyezés. A Descriptiotól nem idegen az észak-dél, dél-északi irányú területsávokba történő beosztás. Az első 13 név felsorolása egyértelműen észak-déli irányt követ. Herrmann elkülönített egy utat, amely a Baltikumtól a Dunáig vezet (HERRMANN 1988, 162, térkép). Gorskij szerint a Lendizitöl a Vuizunbeirexg délről északra, a GlopeaniXéA az Unlizixg pedig északnyugatról délkeletre tart a felsorolás iránya (GORSKIJ 1997, 278). A Serauici és a Lucolane szláv etimológiájú, a Fresiti név is valószínűleg az. A szláv nyelvet beszélők által benépesített területet a 9. században még nem érte el a Volga-vidéket. Nagyobb valószínűséggel helyezhető a három (kettő) szláv törzs a Dnyeper-vidékre. A Serauici a Dnyeper-vidéki Zserev folyóval hozható kapcsolatba. A Lucolane név, etimológiája alapján (és a Fresiti is, ha a szláv etimológiát fogadjuk el) többféleképpen is lokalizálható. Gorskij szerint a Fresiti, Serauici és a Lucolane nevű csoportok talán a későbbi időből adatolható drevljánok (Pripjaty folyótól délre) és dregovicsok (Pripjaty folyótól északra) törzsének alkotó elemei. A Forsderen Liudi pedig a drevljánokra vonatkozik (GORSKIJ 1997,279). A Forsderen Liudi, Fresiti, Serauici és Lucolane nevek beleilleszthetők a fentebb vázolt elrendezésbe. Egy ilyen lehetséges elrendezés a következőképpen néz ki: északon, a Dnyeper felső folyásánál vannak a ruszok, tőlük délre a folyó középső folyásánál a Forsderen Liudi, Fresiti, Serauici, Lucolane, majd a steppén a folyó alsó folyásánál a magyarok (3. kép). Amennyiben a Forsderen Liudii és a Fresitit is a ruszok nevének tekintjük, akkor sem változik lényegesen a kép. A „kelet-európai csoport" másik felében a Vesz, Bjarma és a Kazár Kaganátus van. Itt csak ez a három név szerepel. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a Kaganátus adófizető népei, főleg a Volga mentiek egyszerűen a „kazár" elnevezés mögött rejtőznek. Talán ugyanezért nem szerepelnek azok a szláv törzsek sem, amelyekről biztosan tudjuk, hogy a kazárok adófizetői voltak: a szeverjánok, radimicsek és a vjaticsok. A Descriptio ebben a Frank Birodalomtól távol eső régióban nem törekedett pontosabb etnikai kép ábrázolására. De az is lehet, hogy egyszerűen nem volt elég információ erről a területről. A kazárok és a volgai út ismerete azonban egyúttal közvetett bizonyítéka a Frank Birodalomból Kazáriába vezető útnak is. Ez az út feltehetően a Kárpátoktól északra haladt, Kijev és Sarkéi érintésével vezetett Etilbe, a kazár fővárosba. Az út létét és használatát támogatja Ibn Hurdâdbeh már idézett leírása a radanitákról (LEWICKI 1956, 76 /text/, 151-152 /komrnent.). A Descriptio nyolc, „kelet-európai" országneve vizsgálatának eredményét a következőképpen lehet összegezni. 1. A Descriptio „kelet-európai" csoportjába általában hét nevet szoktak sorolni: Caziri, Ruzzi, Forsderen Liudi, Fresiti, Serauici, Lucolane, Ungare. Kísérletek történtek arra, hogy ezeket a neveket, pontosabban a velük azonosítható törzsi területeket, országokat egy kelet-nyugati út mentén helyezzék el. Ez az út Kazáriából a Frank Birodalomba vezetett. Az elrendezés gyenge pontja a Ruzzi (ruszok) lokalizálása. A Descriptio országokat, törzsi területeket és várakat (a hozzájuk tartozó területtel) ír le, tehát politikai-területi képet ad, ezért ebben az esetben nem a Kijevben lakó rusz kereskedőkről van szó. A Descriptio keletkezésére vonatkozó kutatások alapján arra lehet következtetni, hogy a leírás legnagyobb valószínűséggel a 9. század második harmada előtt készült. A források szerint a ruszok „országa" ebben az időben még a Dnyeper felső folyása, a Lovaty- és Volhov folyó, az Ilmeny- és a Ladoga-tó környékén volt, és nem a Dnyeper középső folyásánál. A ruszok földrajzi helyzete nem illeszkedik bele a Kijeven áthaladó kelet-nyugati útba. 2. A Descriptio „kelet-európai" csoportjába be lehet vonni a Vuizunheire nevet is, amely nagy valószínűséggel a Volga felső folyásától északra elterülő vidékre vonatkozik (valójában két terület, a Vesz, és talán a Bjarma neve van benne). A fennmaradó nevek közül hármat nagy valószínűséggel lehet azonosítani és lokalizálni: Caziri (kazárok, Kazária), Ruzzi (Rusz), Ungare („etelközi" magyarok országa). A négy „ország" két nagy, megközelítőleg észak-déli területsávban helyezkedik el: a Volga-vidéken (Beloozero-Kazária) és a Dnyeper-vidéken (Rusz-Magyarok országa). A fennmaradó nevek etimológiája és lokalizálása nem egyértelmű. Valószínű, hogy a Serauici és a Lucolane, de talán a Fresiti esetében is, a Dnyeper középső folyásának vidékén lakó törzsekről van szó, így ezek a nevek is beilleszthetők a Ruzzi Ungare észak-déli irányú sávba. Végső soron tehát a Descriptio a volgai utat és a dnyeperi utat tükrözi. 3. A kazárok említése azonban egyúttal arra is utal, hogy a német területeknek kapcsolata lehetett Kazáriával, ezért feltételezhetjük, hogy a Descriptio közvetett bizonyítékát adja annak a nyugat-keleti irányú útnak, amely a Frank Birodalomból Kijeven, Sarkelen keresztül vezetett Etilbe, a kazár