A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

POLGÁR Szabolcs: A „Bajos Geográfus” néhány Kelet-Európára vonatkozó ország- és népnevéről

Dnyeper középső folyásánál lakó szlávok is az adófizetőik voltak (vö. HERRMANN 1988, 162, térkép). Van még egy név, amelyet a „kelet-európai" csoportba sorolhatunk, és az azonosítására is lehetőség kínálkozik. A Vuizunheire nevet általában vagy nem sorolják egyik csoportba sem (pl. HERRMANN 1988, 162, térkép), vagy az „északi", „balti" csoportba teszik, a poroszok (Bruzi) mellé (pl. HORÁK-TRÁVNÍCEK 1956, 10). R. Novy a „lengyel-pomerániai" csoportba sorolta, nála ugyanitt szerepel a Caziri is, és nem a „Baltikum-Kelet-Európa"csoportban (NOVY 1968, 146). A nevet kapcsolatba hozták a volgai bolgárokkal (pl. Wedzki, A.: Vuizunheire. SSS vi, 278), de ez kevéssé valószínű. A Vuizunheire nevet ketté lehet választani egy Vuizun és egy Beire részre. A Vuizun egybevethető az ófn. wízz 'fehér' jelentésű szóval. Elvileg lehetséges, hogy a Vuizun a Beire jelzője 'Fehér Beire', de lehet, hogy mindkettő önálló tulajdonnév. A Beire név előfordul a Descriptio legvégén is, ahol a szerző néhány rövid magyarázó megjegyzést mellékelt a leíráshoz (NAZARENKO 1993, 14): „Beirenek nem a bajorokat nevezik, hanem a botokat, a Boia folyóról. " Ez azt erősíti meg, hogy itt két külön névről van szó. A Vuiz{un) kapcsolatba hozható Brémai Ádám Wizzi népnevével. A szóban forgó nevet kétszer is említi (Adam Bremensis, Gesta, IV, 14, ed. SCHMEIDLER 1917, 242, 6-7: „...Wizzi, Mirri, Lami, Scuti, et Turci"; IV, 19, ed. SCHMEIDLER 1917, 248, 3: „...Alani vei Albani, qui lingua eorum Wizzi dicuntur... "). A második esetben látható, hogy a szerző az alánok, illetve az albánok (a Kaukázus-vidék népei) és a Wizzi között kapcsolatot keres, nyilván a 'fehér' (ófn. wízz, ill. lat. albus) színnév alapján (NAZARENKO 1993, 37). Az itt szereplő Wizzi a PVL-ben szereplő vesz néppel azonosítható, akikről azt állítja a krónika, hogy Beloozero környékén laktak. Szomszédaik a merják, muromák, a mordvinok és a zavolocsjei csudok voltak (pl. PVL 1950 I, 13, 18). A merjákat Brémai Ádám is említi (Mirri) a Wizzi szomszédságában. Az itt található többi név azonosítása már nem egyértelmű, a Scutii a csudokkal, a Lamit a kurlandi észtekkel, a Turcit pedig Turkuval (SCHMEIDLER 1917. 242). Az utóbbi nevet „türk"/"türk" etnonimaként is értelmezték, mint a steppei népekre használt megnevezést (NAZARENKO 1993, 38; GORSKIJ 1997, 277, 37. j.). A vesz név gyakran szerepel muszlim forrásokban is Wísü, ísü alakban, mint országnév (pl. Ibn Fadian: ed. KMIETOWICZ-LEWICKI 1985, 60, 10-11: ro 5 7; Bírüní: „Tahdíd", ed. TOGAN 1937, 62; Marwazi: cd. MINORSKY 1942, *44 /text/, 34 /ford./; Abu Hamid: „Murib": BOLSAKOV-MONGAJT 1985, 45). A Wizzi (Vuizun, Vesz, Wísü) földrajzi helyzetét megadják a források. A PVL lokalizációja (Beloozero) egyértelmű. Ibn Fadlan szerint Wísü három hónapi útra volt Bulgár (Volgai Bolgária) városától (KMIETOWICZ-LEWICKI 1985, 62, 5-7). BïrUnï (TOGAN 1937, 62 /text/, TOGAN 1939, 171 /ford./) és Marwazi (MINORSKY 1942, *44 /text/, 34 /ford./) szerint BulgárbÓl Isüba 20 napig tartott az utazás szánon. Abü Hamid: szerint az utazás BulgárbÓl Wísüba egy hónapig tartott (BOLSAKOV-MONGAJT 1985, 45). Ibn Fadlan adata talán az oda és a visszautat is tartalmazza, ezért tér el a többitől. Az eltérések abból is adódhatnak, hogy egyes szerzők téli utazást írnak le, mások nyárit. A Beire nevet kapcsolatba hozták a Biarmia, Bjarma országnévvel. A név szerepel Alfréd király földrajzi leírásában („Ohthere-féle elbeszélés": Beormas: MATUZOVA 1979, 20), skandináv sagakban és földrajzi leírásokban (Bjarmaland: pl. MEL'NIKOVA 1986, 77, 79, 87, 89, 103-105; DZAKSON 1993, 248250). Bjarma(land) helyét a mai Finnország keleti részére, Karéliába, a Kola-félszigetre, illetve a Fehér-tenger, Kandalaksa-öböl környékére teszik, de feltételezik, hogy egészen az Eszaki-Dvináig kiterjedő területre használták ezt az elnevezést (MATUZOVA 1979, 29-31; DZAKSON 1993, 248). A 9-10. Században Bjarma(land) nem tehető a Káma vidékére, ahol később az ott lakó zűrjének lakóhelyének jelölésére feltűnik a Perm név (VÁSZOLYI 1967,308-309). Nazarenko Brémai Ádám idézett felsorolását, valamint Iordanes Geticajának a volgai népeket felsoroló részletét is ide vonva, feltételezte, hogy a Descriptioban szereplő Velunzane (északi volinjánok), Bruzi (poroszok), a Vuizun, (és esetleg a Beire) egy északról, a Baltikumból a Volga felé vezető út állomásai. Ez az út végül a kazárokig (Caziri) vezetett (NAZARENKO 1993, 39). Négy név tehát azonosítható és elhelyezhető a térképen: 1. a ruszok (Ruzzi) a Dnyeper felső folyása, a Volhov-Ilmeny-tó-Ladoga-tó környékére helyezhetők; 2. a magyarok (Ungare) a Fekete-tengertől északra eső steppére, többek között a Dnyeper alsó folyásához tehetők; 3. A kazárok (Caziri) országa a Kaukázus, a Krím, Dnyeper és a Volga által közrezárt területen volt, a központi része a Kaszpi-tenger partvidékének keleti oldalán és a Volga alsó folyásánál volt; 4. a Vuizunheire név a Volga felső folyásától északra eső területekhez kapcsolható. Egyrészt a ruszok és a magyarok állíthatók párba, másrészt a veszek és Bjarma országa valamint a kazárok. Az első esetben a dnyeperi út, a második