A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

POLGÁR Szabolcs: A „Bajos Geográfus” néhány Kelet-Európára vonatkozó ország- és népnevéről

ban is szerepelnek, mint a dunai bolgárok szövetsé­gesei. Az itt szereplő névalakok (Égre, Végre, Ugre) azonban kései feljegyzésű bolgár források­ban fordulnak elő, ezért hitelességük vitatott. Ki­rály P. szerint itt a magyarokról van szó, akiknek a határai már ekkor az Al-Dunáig értek (KIRÁLY 1977, 22-23, 52-55). A magyarokkal hozták kapcsolatba az Annales Bertiniani tudósítását a frankokhoz elju­tott rusz követekről, akik Konstantinápolyból ér­keztek. Oda pedig feltehetően a Dnyeperen jutottak el. A forrás szerint a ruszok a frankoktól nem akar­tak ugyanazon az úton visszamenni, amelyiken ér­keztek (Annales Bertiniani, ed. WAITZ 1883, 19-20). Egyes vélemények szerint ezt az utat a magyarok veszélyeztették (pl. VASILIEV 1946, 11; GYÖRFFY 1985, 6; TÓTH 1998, 32-33). Az említett két forrás alapján arra következtethetünk, hogy a magyarok országa magába foglalta az Al-Duna és a Dnyeper közötti területet, vagy annak egy részét. A De adminis­trando imperio (=DAI) szerint itt volt Etelköz, a magyarok országa, mielőtt a besenyők el nem ül­dözék Őket (DAI 38. fej.: MORAVCSIK 1984, 44, 45; 40. fej.: MORAVCSIK 1984, 47). Etelköz folyói a DAI sze­rint a Varukh (Barukh), a Bug, a Trullosz, a Prut és a Szeret voltak (MORAVCSIK 1985,45). Az első nevet a Dnyeperrel azonosítják (MORAVCSIK 1984,45,29. j.; LITAVRIN-NOVOSELCEV 1991, 394, 27. j.). A Dnyeper tehát a 9. század folyamán (lehet, hogy nem az egész időszakban) a magyarok országán keresztül folyt, vagy érintette azt. A magyarság Dnyeper-vi­déki jelenlétének kezdete vitatott, egyes vélemé­nyek szerint már a 7-8. század folyamán ott voltak (pl. RÓNA-TAS 1997, 259: a 670-es évektől; HARMATTÁ 1998, 138: 8. század), más elgondolások szerint csak a 9. század elejétől, vagy még későbbi időponttól kezdve (pl. CZEGLÉDY 1975, 49: 800 körül; GYÖRFFY 1990, 10: 837 körül; KRISTÓ 1996, 35-38: 830 körül; VÉKONY 2002, 196, 205: 860 körül stb.; a különböző vélemények áttekintése: TÓTH 1998, 41-47). A Gay­hánT-hagyományban fennmaradt a magyarok két folyójának a neve (Gardîzï: Atil és Dübä: MARTI­NEZ 1982, 160; GÖCKENJAN-ZIMONYI 2001, 174; Mar­wazï: MINORSKY 1942, *22, 8: Rüxä /text/, 35 /ford./: RünälRütä és Atil; GÖCKENJAN-ZIMONYI 2001, 252; 'Aufï: Düfa és Itil: KMOSKÓ 1929, 52). Az egyik fo­lyót (Dübä, Rüxä) a Dunával azonosítják (proble­matikus), a másik vitatott (Tisza, Don vagy csak egyszerűen egy tör. 'folyó' jelentésű szó: GÖCKEN­JAN-ZIMONYI 2001, 174, 446^147. j.; EtillAtU a musz­lim forrásokban általában a Volga neve: GÖCKEN­JAN-ZIMONYI 2001, 57, 44. j.). Valószínű, hogy nem a Volgáról van szó (KMOSKÓ 1929, 36-37). Róna-Tas A. az itt szereplő Etil folyót a Dnyeperrel azonosí­totta (RÓNA-TAS 1997, 259). Meg kell említeni azonban azt is, hogy a 9. szá­zadi eseményekben szereplő Ungri elnevezés nem csak a magyarokkal hozható kapcsolatba. Boba I. szerint az Avar Kaganátusból, annak megszűnése után, onogurok vándoroltak keletre. Egy részük csatlakozott a dunai bolgárokhoz. Az utóbbiak vet­tek részt a fent említett 811 -es bizánci-bolgár há­borúban (BOBA 1983, 36). A 8-9. századi Kárpát-me­dencével is kapcsolatba hozható az onogur név. Király Péternek több olyan személynevet sikerült adatolni 8-9. századi német területről, amelyek az onogur etnonimából származnak (KIRÁLY 1987). Német Lajos keleti frank király (megh. 876) egy 860-ban kiadott oklevelében szereplő kifejezést (uuangariorum marcha) szintén az onogurokhoz kapcsoltak (OLAJOS 1969, 87-90; Vékony G. szerint itt nem az onogur népnévről van szó, hanem egy ófn. wang 'rét, mező' -ári képzős alakjáról: VÉ­KONY 1997, 1153). Ungváry J. az Annales Bertiniani egyik mondatának újraértelmezésére tett kísérletet. Eszerint a 862-ben a Frank Birodalomban említett Ungrik nem azonosak a magyarokkal, akik feltehe­tően a Kárpátoktól keletre lévő országukból indul­tak a Birodalom elleni támadásra. Ezek az Ungrik a Birodalomban éltek (UNGVÁRY 1997, 446). A kísér­let eredménye vitatott. Makk F. szerint a mondat új fordítása és értelmezése nem fogadható el (MAKK 1998, 53). Összességében sokkal nagyobb a valószí­nűsége annak, hogy a Descriptio Ungare neve nem a Kárpát-medencei onogurokra vonatkozik, hanem a Kárpátoktól keletre lakó magyarokra. A források alapján feltételezhetjük tehát, hogy a 9. század közepén a magyarok lakóterülete ki­terjedt a Dnyeper-vidékre is. A folyó alsó, a steppén áthaladó szakasza a magyarok országához tartozott. A harmadik azonosítható név a Caziri. Néhány kivételtől eltekintve (pl. Dobrovsky: akatir, Lelewel: Cotzyn, Zeuss: Kotor, idézi: HORÁK-TRÁVNÍCEK 1956, 43) a kazárokkal azonosítják (pl. LOWMIANSKI 1958=1986, 176; HERRMANN 1988, 162, 1. ábra; NAZARENKO 1993, 40; GORSKIJ 1997, 277). A Kazár Kaganátus a 9. században Kelet-Európa legerősebb hatalma volt. A Descriptioban szereplő 100 vár (civitas) is erre utal (a „kelet-európai" csoport többi nevénél nem említ várakat). A Kaganátus magába foglalta a Kaukázus északi felét, a Kaszpi-tenger nyugati partvidékét, a Volga- és a Don-vidéket, a Krím keleti felét. Hatalma északon kiterjedt a Volga felső folyásáig. Nyugati kiterjedését nehezebb meg­állapítani, a Krím keleti fele hozzá tartozott, és a

Next

/
Oldalképek
Tartalom