A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Dömötör János: Egy szobor története (Kallós Ede: Erkel)

Egy szobor története Kallós Ede: Erkel (Gyula) DÖMÖTÖR JÁNOS (Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely) Az emlékműszobrászatnak - ezen belül külön is a portré plasztikának - az egyetemes művészettörténet azok a korszakai kedveztek, melyekben az emberi egyéniség és teljesítményei kellő elismerésben, megbecsülésben részesültek. Érthető tehát a görög-római korban, a reneszánsz idején és - témánkhoz közeledve - a 19. századbeli ezirányú élénk alkotó tevékenység. Mint sok mindenben a magyar képzőművészet e téren is késésben volt: A 19. század második felétől számíthatjuk köztéri emlékműszobrászatunk kezdeteit. Ennek egyik elsői Izsó Miklós 1871-ben Debrecenben felállított Petőfije és az Engel István által alkotott, Budapesten 1877-ben felállított Széchenyi-szobor. A vidéki városok első, „világi" köztéri szobrai ezt követték egy-két évtizeddel. Gyula város az országos emlékmű-szobrászati törekvésekkel egyidőben határozta el Erkel Ferenc, a város nagy szülötte szobrának felállítását. Mint ez a felállítást célzó előterjesztésből is kiderül, Gyulán már korábban is állt egy portrészobor a Népkertben, mégpedig a kor kiváló magyar szobrászának, Stróbl Alajosnak báró Wenckheim Béláról készített mellportréja. A szobor azonban 1945 után ezeddig ismeretlen helyre került, valószínűleg azért, mert a Wenckheimek a megye legnagyobb földbirtokosai voltak. A szobor felállítására a millennium körüli nagy felbuzdulás adott indítást. Nem jelenti azonban ez azt, hogy Erkel Ferenc szoborban történő megörökítésének gondolata már korábban ne merült volna fel, csak akkor nem valósult meg. A szülőváros Erkel életében nem tanúsított komolyabb érdeklődést nagy szülötte életműve és főként annak kellő megbecsülése iránt. Legalábbis erre mutat az a tény, hogy Erkel félévszázados karmesteri működése jubileumának megünneplésére 1888-ban Budapesten indult mozgalomba nem kapcsolódott be. Tette ezt annak ellenére, hogy a helyi sajtó Gyula város részvételét nagyon is indokoltnak tartotta.

1 Ezt a tényt Kovács István megyei főorvos keserűen kommentálja: „Midőn a nemzeti ünnepélyességek tárgya és hőse e város szülötte Erkel Ferenc, e város sehol sincs ...! Nincs ott az országos ünnepélyen ...és nem látja, hogy saját tűzhelyén minő láng gyúlt ki egykor, melynek ténye visszasugárzik reá ... minden ami történik egy egyszerű távirati üdvözlet, melyet a megyének éppen együtt ülő közgyűlése intéz a jubilánshoz. E mulasztást pótolni kell! " A mulasztás pótlására emléktáblát javasolt a cikkíró Erkel szülőházára. A gyulai képviselő testület pótolni akarván az elmulasztásokat Erkelt 1888. december 31-én a város díszpolgárává választotta. Egyben azt is elhatározta, hogy a szülőházra emléktáblát helyezzenek, és a józsefvárosi Templom teret Erkel Ferencről nevezték el.

3 Sőt díszoklevelet is készíttettek, és azt 1889. március 2-án megküldték az ünnepeltnek.

4 (Az emléktáblát azonban csak négy évvel később, Erkel halála után helyezték el kisebb formában és a 'Békés, 1888. március 25. 2 Békés, 1888. december 23. 3 Békés, 1889. január 6. 4 Békés, 1889. március 10. 109