A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Lengyel András: Gáspár Zoltán irodalmi kapcsolathálózata (Könyvtára dedikált köteteinek történeti-szociológiai elemzése)

Ez a diagramon is megjelenített elhelyezkedés számos tanulsággal szolgál a Gáspár Zoltán köré szerveződött kapcsolathálózatról - tanulmányunk voltaképpen ezekről szól. Egyelőre azonban, kezdetnek, csak néhány dolgot szögezzünk le. Mindenekelőtt azt, hogy az ajánlások száma tagolja a kapcsolathálózat szereplőit. Egészen más erősségű az a kötés, amely - hosszabb időn át tartva - 8 ajánlást eredményezett, mint az, amelyik mondjuk - csak egyet. A kötés ereje szerint érdemes is az ajánlókat legalább három nagyobb csoportra osztani. Azok az ajánlók, akik 4,5,6,8 ajánlással szerepelnek, alkotják azt a csoportot, amely Gáspárhoz a legerősebb - igen erős és tartós - kötéssel kapcsolódott. Ide tartozik Ortutay Gyula, Horváth Béla, Remenyik Zsigmond, Buday György és Radnóti Miklós. Azok a dedikálok, akik 2 vagy 3 ajánlással szerepelnek, kétségkívül egy Gáspárhoz fűződő masszív, viszonylag tartós kapcsolatot mutatnak. Ide tartozik Kassák Lajos, Passuth László, Baróti Dezső, Erdei Ferenc, Fodor József, Gelléri Andor Endre és Hont Ferenc. Azok a dedikálok viszont, akik csak egyetlen ajánlással, azaz egyszer kinyilvánított gesztussal szerepelnek (s az összes ajánló kétharmada ide tartozik!) erős, de valószínűleg - csupán alkalmi kapcsolatnak minősíthetők. (A pontos, egyedi mérlegelést csak az életrajzi adatok bevonásával lehetne megejteni.) Ebbe a csoportba tartozik - minden rendezettség nélkül sorolva a neveket - Illyés Gyula, Darvas Szilárd, Mándy Stefánia, Boldizsár Iván, Bóka László, Parragi György, Horváth Zoltán, Örkény István, Kosa János, Kovalovszky Miklós, Kolozsvári Grandpierre Emil, Képes Géza, Weöres Sándor, Hoffmann Árpád, Reitzer Béla, Tomori Viola, Füst Milán, Földes Ferenc, Pásztor Béla, Sőtér István, Schöpflin Aladár, K.Havas Géza, Tolnai Gábor, Dormándi László. (Meg kell, persze, jegyezni: a számszerüség semmiképpen nem fetisizálható. Az egyetlen ajánlással szereplők között van ugyanis pl. K.Havas Géza, aki - más forrásokból tudjuk Gáspárnak 1937 után az egyik legközvetlenebb barátja és politikai küzdőtársa volt, vagy Füst Milán, akivel - ugyanebben az időben - ugyancsak nagyon szoros baráti viszonyban állott. Jellemző, hogy Gáspár halála után Füst több könyvét is dedikálta Gáspár özvegyének.) Mindjárt itt kell szólni arról is, hogy a legerősebb kötést mutató csoport - megerősítve eddigi ismereteinket - kivétel nélkül abból a két orientációs közösségből való, amelyhez egy-egy időszakban Gáspár is tartozott. Ortutay, Buday és Radnóti a Szegedi Fiatalok, Horváth Béla és Remenyik Zsigmond viszont a Szép Szó köréhez tartozott. Ugyanakkor az is figyelemre méltó, hogy a második csoportba kerültek közül Baróti, Hont és Erdei szintén Gáspár egyik csoportjának (Szegedi Fiatalok) a tagja volt, ám a többi e csoportban elhelyezkedő ajánló Gáspárhoz fűződő viszonyáról eddig voltaképpen semmit sem tudtunk. Közülük különösen meglepő (bár egyáltalán nem megmagyarázhatatlan) Kassák ilyen erősségű kötődése. Végül már itt le kell szögezni, hogy a Gáspártól „legtávolabb" álló, legkevésbé erős kötést mutató csoport gondolkodástörténeti szempontból meglehetősen heterogén, így Gáspár számára sokféle orientációhoz nyitott utat. A kapcsolathálózat szereplőinek különböző orientációs közösségek tagjaiként való értelmezése előtt szólni kell arról is, hogy „milyen társadalmi-demográfiai »szűrők« milyen mértékben érvényesültek" Gáspár releváns irodalmi kapcsolatainak létrejöttében. Az iskolázottság, életkor, nemek, település és felekezet szerinti szelektivitás ugyanis viszonylag jól „megfogható", s ugyanakkor sok mindent elárul a kapcsolathálózat szerveződéséről. A kapcsolathálózati szelektivitás egyik legfontosabb mutatóját az iskolázottság adja. Ha megnézzük a Gáspár kapcsolathálózatát alkotó 36 szereplőt, kiderül, hogy igen magas iskolázottsága csoportról van szó. Három szereplő (Darvas, Horváth Béla és Remenyik) 28