A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 1. (Szeged, 1997)

Dömötör János: Egy szobor története (Kallós Ede: Erkel)

Tekintetes Megyebizottsági Közgyűlés! A nemzet nagyjainak emlékezetét megdicsőíteni s érdemeik iránt a hála és kegyelet adóját leróni: a legmagasztosabb hazafias kötelességek egyike s ennek teljesítésében, Békés vármegye közönsége mindenkor bebizonyítá nemes áldozatkészségét. Kétség sem lehet tehát benne, hogy méginkább fokozott lelkesedéssel fog példát adni kegyelete és áldozatkészségéről, akkor, midőn egy oly szellemi nagyság emlékezetének megörökítéséről, van szó, aki büszkesége volt egész Magyarországnak, de mint legnagyobb szülötte: mégis legméltóbb büszkesége Békés vármegyének. Ez a nagy szellem: Erkel Ferencz, a magyar nemzeti zene nagymestere, akit a gondviselés kegyelméből Békés megye székhelye: Gyula városa szült és adott nemzetének, - s aki, midőn az ő lángleikével, mint a zene művészet magyar nemzeti szellemének úttörő apostola - halhatatlanná tette nevét: ezzel egyszersmind fényt és dicsőséget árasztott szülötte földére is. Békés megyének mintegy erkölcsi kötelessége tehát, hogy Erkel Ferencznek emlékét megdicsőítse s a megye legnagyobb fiának szobrot emeljen, amely ország-világnak hirdesse tiszteletünk, hálánk és kegyeletünket, a Bánk bán, Hunyadi László, Szent István, Brankovics, magyar dalművek s az „Isten áldd meg a magyart" nemzeti himnuszunk magasztos dallamának halhatatlan szerzője iránt, akit első sorban Békés vármegye mondhat magáénak. S mert a nagymesternek Gyula város a szülötte helye, itt ringott egykor bölcsője, ez volt gyermekéveinek édes otthona s lángszelleme első ébredésének tanújele: azért az emlékezetét hirdető szobrának is természetesen Gyula városában, a megye szívében és székhelyén leend a legméltóbb helye. Ami magát a szobrot illeti: óhajtandó lenne ugyan, hogy az minél impozánsabb és díszesebb legyen, - de mivel egy monumentális emlékszobor felállítása oly nagy összeget igényelne, hogy annak társadalmi úton való összegyűjtése mai közviszonyaink között egyhamar alig lenne remélhető, így tehát csakis mellszoborról lehet szó, melynek előttünk levő jeles példájául szolgálhat báró Wenckheim Bélának a gyulai népkertben emelt mellszobra. Stróbl Alajos jeles szobrászunk művészi alkotása, mely a nagy hazafi nemes alakját olyan meglepő élethűséggel és minden tekintetben művészi kivitelben ábrázolja; a bronz mellszobor díszes talapzatáért pedig jutányos áron lehetne Boros-Sebesről szép hamuszínű márványt szerezni és feldolgoztatni. S miután előre is bizton lehet reményleni, hogy Békésmegye művelt közönsége, erkölcsi testületei és összes társadalmi körei anyagi tehetségükhöz képest, szívesen fognak a megye legnagyobb szülöttének emlékezetét hirdető szoborra adakozni, s Erkel Ferencnek országszerte nagy számmal levő tisztelői sem fogják áldozatkész hozzájárulásukat megtagadni: így tehát a mellszoborra szükséges összeg bizonyára nem sokára össze lesz gyűjthető, s Erkelnek már a milleniumra, 1896-ra, oly emléket lehet állítani, mely művészi beccsel bírva, megdicsőítse a megye nagy fiát, s tiszteletet és lelkesedést keltve, buzdító például szolgáljon a jövendőbeli nemzedéknek is. Mindezeknél fogva bátorkodom teljes tisztelettel indítványozni, s kérem a Tekintetes megyei bizottságot, méltóztassék közgyűlési határozatként kimondani, hogy: Békés megye közönsége, Erkel Ferencnek, a magyar nemzeti zene halhatatlan mesterének, a megye legnagyobb fiának, szülővárosában: Gyulán, a megye székhelyén, közadakozás útján, művészi beccsel bíró emlékszobrot óhajt emelni, - s ennek megvalósítására a szobor-bizottságot haladéktalanul válassza meg és küldje ki, megbízva a végből, hogy a szoborra való gyűjtést mielőbb kezdje meg, a begyűlő összeget a megyei takarékul