A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)

Tomka Péter: Előszó

ELŐSZÓ A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján (1990. 09. 24-26.) el­hangzott előadások együtt, egy kötetben jelennek meg. Ezt nem csak fontosnak, ha­nem elengedhetetlennek tartottam már akkor is: ritka alkalom kínálkozik így felmérni tudományunk egy szeletének helyzetét, problémáit, törekvéseit, egyben igazolni a né­mi gyanakvással fogadott szentesi találkozó munkájának komolyságát és meggyőzni a „befutott" kollégákat arról, hogy a szervezkedés-csoportosulás nem ellenük irányul: hiszen a tanulmánykötet mintegy mindenkit részesévé tesz - ha nem is a szentesi hangulatnak, de mindenképpen az ott elhangzottaknak. A szentesi találkozó olyan generációs szerveződés ritka nyilvánvalósággal mani­fesztálódó eredménye, amelynek gyökere kettős: az utóbbi 10-15 évben végzett nép­vándorláskoros régészek mögött a 80-as évek diákköri konferenciáinak gyakorlata, il­letve a minden korosztályra jellemző természetes rokonság összefűző ereje, konkrétan a hetvenes évek lassan legendává váló asztaltársasága, a Fiatal Archaeologusok Szö­vetsége közvetlen példája bújik meg. Az idősebbeknek nincs mit féltékenykedniük: a dolog egészen természetes, mi sem voltunk jobbak... Hacsak nem irigyeljük az Ifjak Csapatától a kezükben lévő fontos és gyönyörű anyagokat (amihez kemény munka árán jutottak) és szemtelen fiatalságukat, amelynek birtokában friss buzgalommal in­gatnak meg nem egy axiómává merevedett tételt, bátran vállalva a nehezen megköze­líthető kérdések feszegetésével járó veszélyeket. Budapest és Szeged iskoláiból az utóbbi években feltűnően sok népvándorláskoros (vagy azzal is foglalkozó) szakember került ki: bár a szentesi csapatnak maradt némi önkorlátozó baráti kör-szerű jellege, mégis 41 előadás hangzott el (és 40 tanulmány jelenik meg rekordidő alatt). Össze­gyűlt, megért bennük egy sereg kutatási eredmény, új, jelentős leletanyag szellemi bir­tokába jutottak, sokatígérő felismerések, módszerek, ötletek várnak publicitásra. De munkál még egyikükben-másikukban pici bizonytalanság, megbeszélésre-megnyugta­tásra-egyetértésre vágyik egy-egy meglepő hipotézis, egy-egy, a megszokottól eltérő megközelítés. Ez pedig egymás között könnyebben megy: nem kell (annyira) félni a vitától, nem nyomaszt a szakmai tekintély - és ez akkor is így van, ha nincs is okuk félni, hiszen kevés kivétellel (tisztelet és becsülés nekik, a legbátrabbaknak) nem kez­dőkről van szó. A szentesi találkozó rendező elve a generációs szempont (életkor, végzés éve) mellett a célbavett korszak: a népvándorlás- és honfoglaláskor, lényegében az első év­ezred második fele volt. A több mint negyven résztvevő zöme régész és a téma specia­listája (a Csapat ebben is különbözik a 70-es évek Szövetségétől, amely annak idején tudatosan törekedett korban és tudományágban távol állók összehozására). Örömmel tapasztalhatjuk azonban, hogy a legközvetlenebbül kapcsolódó rokon diszciplínák 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom