A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1984/85-2. A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján elhangzott előadások. (Szeged, 1991)
Tomka Péter: Előszó
ELŐSZÓ A népvándorláskor fiatal kutatóinak szentesi találkozóján (1990. 09. 24-26.) elhangzott előadások együtt, egy kötetben jelennek meg. Ezt nem csak fontosnak, hanem elengedhetetlennek tartottam már akkor is: ritka alkalom kínálkozik így felmérni tudományunk egy szeletének helyzetét, problémáit, törekvéseit, egyben igazolni a némi gyanakvással fogadott szentesi találkozó munkájának komolyságát és meggyőzni a „befutott" kollégákat arról, hogy a szervezkedés-csoportosulás nem ellenük irányul: hiszen a tanulmánykötet mintegy mindenkit részesévé tesz - ha nem is a szentesi hangulatnak, de mindenképpen az ott elhangzottaknak. A szentesi találkozó olyan generációs szerveződés ritka nyilvánvalósággal manifesztálódó eredménye, amelynek gyökere kettős: az utóbbi 10-15 évben végzett népvándorláskoros régészek mögött a 80-as évek diákköri konferenciáinak gyakorlata, illetve a minden korosztályra jellemző természetes rokonság összefűző ereje, konkrétan a hetvenes évek lassan legendává váló asztaltársasága, a Fiatal Archaeologusok Szövetsége közvetlen példája bújik meg. Az idősebbeknek nincs mit féltékenykedniük: a dolog egészen természetes, mi sem voltunk jobbak... Hacsak nem irigyeljük az Ifjak Csapatától a kezükben lévő fontos és gyönyörű anyagokat (amihez kemény munka árán jutottak) és szemtelen fiatalságukat, amelynek birtokában friss buzgalommal ingatnak meg nem egy axiómává merevedett tételt, bátran vállalva a nehezen megközelíthető kérdések feszegetésével járó veszélyeket. Budapest és Szeged iskoláiból az utóbbi években feltűnően sok népvándorláskoros (vagy azzal is foglalkozó) szakember került ki: bár a szentesi csapatnak maradt némi önkorlátozó baráti kör-szerű jellege, mégis 41 előadás hangzott el (és 40 tanulmány jelenik meg rekordidő alatt). Összegyűlt, megért bennük egy sereg kutatási eredmény, új, jelentős leletanyag szellemi birtokába jutottak, sokatígérő felismerések, módszerek, ötletek várnak publicitásra. De munkál még egyikükben-másikukban pici bizonytalanság, megbeszélésre-megnyugtatásra-egyetértésre vágyik egy-egy meglepő hipotézis, egy-egy, a megszokottól eltérő megközelítés. Ez pedig egymás között könnyebben megy: nem kell (annyira) félni a vitától, nem nyomaszt a szakmai tekintély - és ez akkor is így van, ha nincs is okuk félni, hiszen kevés kivétellel (tisztelet és becsülés nekik, a legbátrabbaknak) nem kezdőkről van szó. A szentesi találkozó rendező elve a generációs szempont (életkor, végzés éve) mellett a célbavett korszak: a népvándorlás- és honfoglaláskor, lényegében az első évezred második fele volt. A több mint negyven résztvevő zöme régész és a téma specialistája (a Csapat ebben is különbözik a 70-es évek Szövetségétől, amely annak idején tudatosan törekedett korban és tudományágban távol állók összehozására). Örömmel tapasztalhatjuk azonban, hogy a legközvetlenebbül kapcsolódó rokon diszciplínák 13