A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1968. (Szeged, 1968)

Madácsi László: Dugonics András

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve (MFMÉ) 1968 DUGONICS ANDRÁS Az Etelka írója halálának 150. évfordulója alkalmat ad arra, hogy emlé­két felidézzük, és életművének másfélszázados útjára egy rövid pillantást ves­sünk az irodalomszociológia szemszögéből. A köztudatban úgy élt, mint író, pedig igazában agitátor volt; regényeiből, drámáiból is hiányzik mindaz, ami az írót íróvá teszi. Az 1788-ban megjelent Etelka című regényének sikere - az akkori magyar viszonyokat tekintve - rendkívülinek mondható. És a ma embere értetlenül áll e jelenség előtt, és keresve-keresi a siker okát. (Az író életében a regény három kiadást ért meg ezer-ezer példányban, s mind elkelt.) E regény ugyanis az író minden más művével együtt - a Példamondások és jeles beszédek kivételével ­ma már elolvashatatlan, de úgy véljük, olvashatatlan volt már 100 évvel ezelőtt is. A korabeli dicsőítő kritika, mint Péczeli Józsefé is, nagyon is megmosolyog­tatóan túlzó, amikor azt írja, hogy „Dugonics András úr ezen Etelká-ja még olly kipallérozott nemzetek könyveik közibe is mélltán beillik." 1 Csokonainak Dugonicsot dicsőítő verse is az alkalmi versek udvariaskodó túlzása : Most még az idők és, kik tsak emésztenek, Művek fenn maradtán ők majd versengenek: Melyik magasztallya jobban munkáidat? 2 Az első magyar regény közönségsikere elnémítja a józan kritikát, és Kazinczy Ferenc is, az „idegen szép" remek művelője csak bizalmas levélben meri hangoztatni a műről vallott véleményét: „Én ennek a könyvnek látásán nagyon megörültem . . . ah, de mint szo­morkodtam el, midőn a legíztelenebb galantériát, <a legalatsonyabb popula­ritást s gyermeki affectatiót, hogy Magyar vagyok találtam benne ... El­hallgatom azt, hogy a könyv, ha úgy tekintjük tsak mint Románt, tsak nem az Argirus és Stilfrid classisába való .. ." 3 Ebben az állásfoglalásban benne van Kazinczy egész életcélja: az alacsony ma­gyar közízlés felemelésének szándéka. Kármán finom rajzú Fannija és Dugonics tenyeres-talpas Etelkája nagy­szerűen példázza a XVIII. század végi magyar műveltség és közízlés két vég­letét. Későbbi irodalomtörténészeink és kritikusaink: Toldy Ferenc, Beöthy Zsolt, Bodnár Zsigmond, Bayer József és mások - Dugonicsról szóló kritikáik­1 Mindenes Gyűjtemény 1789. IX. levél p. 130. 2 A Dugonics oszlopa. 3 Váczy János: Kazinczy Ferenc levelezése t. I. p. 191. .5

Next

/
Oldalképek
Tartalom