Elek László: Művelődés és irodalom Békés megyében II. (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 13. Békéscsaba, 1988)

kivívott jogegyenlőség szellemében a zsidókérdésről kialakult vitában: „Én, ki egyike vagyok azoknak a keveseknek, akik még élnek abból a korszakból, mikor Magyarország átalakulását megkezdette, nagyon jól emlékszem arra, hogy mikor e szót felírtuk zászlónkon: Szabadság, a másik két szót is melléje írtuk: egyenlőség, testvériség. E hármat csak együtt lehet elfogadni, uraim! Mert a szabadság egyenlőség nélkül nem szabadság, hanem szabadalmi kiváltság ... Amely nemzet magát, életét biztosítani máskép nem tudja, mint azáltal, hogy egy közötte élő osztálynak vagy vallásfelekezetnek politikai, polgári jogait konfiskálja; az a nemzet meghúzta maga fölött a halálharangot". S mindezt a felkorbácsolt indulatok évében, a tiszaeszlári nagy per idején 1883-ban mondta! Ez irányú véleményét gyakran kifejtette lapjában is. Itt utasította vissza az antiszemita lapok nemzetiségi és faji izgatását és követeléseit is: „Azt ne várja senki a magyar politikai pártok egyikétől sem, hogy az külön törvényeket alkosson egyes fajok és felekezetek számára, hogy a haza polgárainak egy részét megfossza a hazához való jogtól". Máskor az ellenzéki Nemzeti Párt vezérének, báró Apponyi Albertnek a támadását verte vissza öntudatos magabiztossággal, ekként tiltakozva felelőtlenül sértő szavai ellen:" ... nekem — megvallom — zokon esik, midőn a képviselő úr által hallok magamnak leckét tartani a demokráciáról. Demokrata előttem mindenki, aki a nép közt hasznos ismereteket terjeszt, legyen akár iskolamester, tanár, művész vagy miniszter. De nem demokrata előttem, aki a piacon nagy szavakat árul, és azokért szavazatokat vásárol". Azaz csak esetlegesen, csak egyéni érdekei szerint, formálisan az. A 20 évvel fiatalabb báró hamar belátta, milyen szánalmas kelepcébe jutott, amikor éppen őt akarta kioktatni a demokrácia lényegéről. Észrevette mindjárt, hogy nagyon is túllőtt a célon. Jókai tömör válasza kivédhetetlen parádriposzt lett, kétélű fegyver — egyszerre védett és vágott. Igyekezett is még aznap jóvátenni politikai baklövését. így bókolt a királyi mesemondónak: „A tisztelt képviselő urat irodalmi tevékenysége oly közkedveltté tette, hogy népszerűségét nem képes politikai tevékenysége által megrontani". Gáláns szúrása más irányba terelte ugyan a dolgot, nem kétséges mégsem, hogy ez tévedésének a beismerését jelentette. Számomra Jókainak ezek a legtöbbször sziporkázóan szellemes, találó, gyors reagálásai mondanak a legtöbbet. 1880-ban például, amikor Pulszky Ferenc közbeszólásával (Komédia!) igyekezett megzavarni a költségvetési vitában felszólaló nagy írót, így reflektált a bántó közbevetésre: „Azt mondja a képviselő úr, hogy komédia. Engedje meg képviselő úr, de megbántja ezzel a szóval ezt a házat. Ez a haza úgy az enyém, mint az önöké; e színpadon nekem csak annyi elveszteni valóm van, mint önöknek, és higgye el nekem, én babérokat e színpadon nem kerestem, de nem is találtam soha, hanem amit másutt szereztem, azt is itt tépték le rólam". Természetesen nemcsak saját érdekében szólott. Erélyes tiltakozásával a „professzionátus politikusok" egymást sértegető, párbajt provokáló módszerei ellenében követelt az országgyűlésnek erkölcsi méltóságához illő hangnemet és nyugodt vitát biztosító egészséges légkört, — parlamentáris formát.