Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
több csoportban járnak házról házra énekelve karácsonyi ünnepet köszönteni.. Az egyik csoport a hat-nyolc éves gyermekek csoportja, amelynek tagjai közvetlenül ebéd után indulnak kóringyálni. 2 ^ A tíz-dzenkét éves gyerekek délután öt óra körül kezdik a karácsonyi köszöntést. Ezek közül egyikmásik csoport papírból készült csillagot visz magával és ezért csillagosoknak nevezik őket. A gyermekek és a legények között álló fiúk, a dzennégy-dzenhat évesek ún. bedehemi játékot mutatnak be. Hat fiú - egy angyalnak, kettő pásztornak, három pedig királynak öltözve - alkot egy csoportot. Délután hat óra körül indulnak házról házra bemutatni a játékukat. A késő esti órákban a felnőttek is alkotnak kisebb-nagyobb csoportokat és karácsony köszöntésére egymást meglátogatják. 239 Ezek közé tartozik a kecskemaszkkal járó férfiak csoportja. A felnőttek közül rendszerint csak a katonai szolgálatot letöltő legényekből, illetőleg az ezektől idősebb generáció tagjaiból alakult csoport mutatja be a kecskejátékot az általuk felkeresett házakban. A házról házra járó csoportokat együttesen azért említettem meg, hogy kitűnjön az a gazdag hagyomány, amelybe a kecskejáték tartozik. A kecskével járó csoportok általában hat-nyolc főből állnak. Mint említettem, a csoportok tagjai tizenhat-tizennyolc évnél idősebb legények. Előfordult, hogy nős emberek is részt vettek a játékban. Gyakori volt, hogy karácsony estéjén a községben tíz-tizenkét kecskemaszkos csoport járt házról házra. 240 Természetesen nem jutottak el minden házba és ritkán fordult elő, hogy ugyanazt a házat több kecskés csoport meglátogatta. A kecskejáték szereplői karácsony előtt kb. két héttel megszervezték a csoportjukat és próbákat tartottak. 241 Esténként valamelyik szereplő házánál gyakorolták a játékot, az együttes szereplést, az énekeket és megtanulták a szükséges prózai szöveget. A játékban egy szereplő alakítja a kecskét. Beburkolják juhászbundába. A játékos előrehajlik és maga előtt fából faragott, kb. egyméteres nyélre erősített kecskefejet tart. A kecskefej két részből áll: a nyélre erősített felső állkapocsból a koponyarésszel és a mozgatható állkapocsból. Ez utóbbit keskeny bőrdarabbal erősítik a felső részhez. A játékos zsinórral hozza mozgásba. Játék közben csattogtatja és így utánozza az állat szájmozgását és a hangját. A kecskefej felső része juhbőrrel van bevonva. A koponyából két szarv emelkedik ki, amelyre szalagokat és egy, olykor több csengőt körnek. Az alsó szájrészhez kenderből szakállt erősítenek. A játék többi szereplője juhászbundában van, fejükön prémsapka. Arra törekednek, hogy az arcukról ne ismerjék fel őket és ezért juhbőrből bajuszt, szakállt ragasztanak maguknak. A játékban ők a pásztorokat alakítják. Kezükben juhászbotot tartanak, amit éneklés, játék közben megráznak és a rajta levő fémkarikák csörögnek. A kecskejáték résztvevői karácsony estéjén nyolc-kilenc óra körül indulnak a csoport tagjai által előzőleg meghatározott házakba. Rendszerint azokat a házakat keresik fel, amelyekben leányok vannak, illetőleg ahová a csoport tagjai udvarolni járnak. Ezektől a leányoktól a fiúk már korábban színes szalagokat kértek a kecske szarvára. 238 A kóringyálni szó valószínűleg a koleda, colinda szóból származik. Idevonatkozóan vö.: Popinceanu Ion: Religion, Glaube und Aberglaube in der rumänischen Sprache. Nürnberg, 1964, 34—39.: A román colindaval kapcsolatban 1. még: Mangiuca Simeon: Dako-romanische Sprach und Geschichtsforschung, I. Oravicza, 1890. 194—201.; A bánáü szerbek a kecskemaszkos szokásban kolinda, korindja dalokat énekelnek. Ilié Mirjana: Klocalica, serbulj ili curka. Rad Vojvodanskich Muzeja, 12-13. Novi Sad, 1964. 50-51.; A szlovének is kolednica-nzk nevezik a karácsonyi szokások énekeit. Orel Boris: Slovenski ljudski obicaji, In: Narodopisje Slovencev, II. (Szerk.: Grufenauer Ivan—Orel Boris.) Ljubljana, 1952. 136—137.; vö. még: Drobjakovic Borivoje: Etnologija naroda Jugoslavije. Beograd, 1960, 186—188.: L. részletesen: Caraman Piotr. Obrzçd kolçdowania u Slowian i u Rumunów. Krakow, 1933. Magyar vonatozásban: Sebestyén Gyula: A regösök. Budapest, 1902. 273—279.: Dömötör Tekla: Naptári ünnepek, népi színjátszás. Budapest, 1946, 157. 239 Amrich Mária: Karácsonyi népszokások Hajdúdorogon. Hajdúdorog, 1957. Kézirat 1-2. 240 Kapros Judit feljegyzése. 241 Ancsán Mihály hajdúdorogi lakos közlése.
