Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)
ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK
tótság és ruténség szellemi és tárgyi kultúrája iránt." 1 Első múzeumbeli gyűjtőútjain a nyíregyházi bokortanyákat és a közép-szabolcsi Oros, Napkor, Levelek, Apagy, Besenyőd, Ramocsaháza, Berkesz, Székely, Rohod, Kércs, Kemecse és Nyírpazony községeket kereste föl, de részt vett a dévaványai avarkori temető feltárásában is." Múzeumi tisztviselői munkájában kezdetben a már tapasztalt Gönyei Sándor volt segítségére: együtt végezték a halászati gyűjtemény revízióját, s ezen belül a szigony anyag és vágóhorgok feldolgozását és rendszerezését. Szakirodalmi tevékenységét már a rendszeres múzeumi munkája előtt elkezdte, s abban kezdetektől ötvöződött a nyelvészeti indítás (A tirpák név eredete. Ethnographia [a továbbiakban Ethn.] XLVIL [1936] 20-25.), valamint a néprajzi terepmunka és a tárgytörténet. A következő években már rendszeresen megjelentek kisebb tanulmányai a Néprajzi Értesítőben (továbbiakban N. É.). Lényegében élete végéig megmaradt érdeklődése a szülőföld, hangsúlyosan a Nyíregyháza környéki szlovákság iránt (Népies vadfogás Nyíregyháza vidékén N. É. XXIX. [1937] 345-350., Allathívogatók és zavarók Nyíregyháza és környékén. N. É. XXIX. [1937] 446^47., A nyíregyházi taliga. N. É. XXX. [1938] 213-221., A bokortanyák társadalomrajza. Szabolcs Vármegye. Vármegyei Szociográfiák IV. 118-120. Budapest, 1939.). Utalnunk kell hamar kiterjedt recenziós tevékenységére, s különösen arra, hogy kezdettől fogva figyelemmel kísérte és ismertette idehaza a szlovák néprajz eredményeit is. 3 Márkus Mihály próbaszolgálatos ideje végén kézhez kapta azt a bizonyítványt, amely lehetővé tette számára, hogy bármelyik országos, ill. megyei múzeumban tisztviselőként elhelyezkedhessen. Nyíregyházán azonban még nem volt hely, viszont ösztöndíjak és egyetemi oktatói tevékenysége révén Budapesten megerősödött az anyagi helyzete, így kérvényezte a Néprajzi Múzeum-beli szolgálat folytatását. Bartucz Lajos melegen pártfogolta, nem fukarkodva a dicsérő szavakkal: „...minden tekintetben szorgalmas és megbízható munkaerőnek bizonyult s nagy ügyszeretetről és hozzáértésről tett tanúságot ..." - írta fölterjesztésében Zichy főigazgatónak. Márkus megkapta az engedélyt, s a következő években fokozatosan jutott el a díjtalan gyakornoki állástól a kinevezett múzeumi őr státuszáig (1944). Az elkövetkező években - Bartucz Lajos, Domanovszky György majd Vargha László igazgatósága alatt - olyan munkatársakkal, kollégákkal dolgozott együtt, mint a fentebb említett Gönyei Sándor, Szendrey Ákos, Lajtha László, Manga János, Gunda Béla, Némethy Endre, Fél Edit, Csikós Tóth András, Dincsér Oszkár, és a baskírból magyarrá lett Tágan Galimdsan. Márkus Mihály a Néprajzi Múzeum-beli hivatali munkája mellett az 1940-es években az egyetem néprajzi tanszékén tanársegédként vett részt a képzésben, s aktív tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak (1943-tól titkára). 1944. június 1 NMI 33/1938. 2 NMI 2/1938. 3 Már 1935-ben ismertetést írt a Pastierstvo v Nízskyvh Tatrách (Pásztorkodás az AlacsonyTátrában) című munkáról. Néprajzi Értesítő XXVII. (1935) 124-126. Munkánk során a Matica slovenská által megjelentetett bibliográfiát használtuk: SEDLÁKOVÁ, Viera (összeáll.): PhDr. Michal Markus. Personálna bibliográfia. Martin, 1999.