Viga Gyula: Miscellanea museologica II. (Officina Musei 17. Miskolc, 2008)

ELŐDÖK ÉS (EGYKOR VOLT) TÁRSAK

tótság és ruténség szellemi és tárgyi kultúrája iránt." 1 Első múzeumbeli gyűjtőút­jain a nyíregyházi bokortanyákat és a közép-szabolcsi Oros, Napkor, Levelek, Apagy, Besenyőd, Ramocsaháza, Berkesz, Székely, Rohod, Kércs, Kemecse és Nyírpazony községeket kereste föl, de részt vett a dévaványai avarkori temető feltárásában is." Múzeumi tisztviselői munkájában kezdetben a már tapasztalt Gönyei Sándor volt segítségére: együtt végezték a halászati gyűjtemény revízió­ját, s ezen belül a szigony anyag és vágóhorgok feldolgozását és rendszerezését. Szakirodalmi tevékenységét már a rendszeres múzeumi munkája előtt el­kezdte, s abban kezdetektől ötvöződött a nyelvészeti indítás (A tirpák név erede­te. Ethnographia [a továbbiakban Ethn.] XLVIL [1936] 20-25.), valamint a néprajzi terepmunka és a tárgytörténet. A következő években már rendszeresen megjelentek kisebb tanulmányai a Néprajzi Értesítőben (továbbiakban N. É.). Lényegében élete végéig megmaradt érdeklődése a szülőföld, hangsúlyosan a Nyíregyháza környéki szlovákság iránt (Népies vadfogás Nyíregyháza vidékén N. É. XXIX. [1937] 345-350., Allathívogatók és zavarók Nyíregyháza és kör­nyékén. N. É. XXIX. [1937] 446^47., A nyíregyházi taliga. N. É. XXX. [1938] 213-221., A bokortanyák társadalomrajza. Szabolcs Vármegye. Vármegyei Szociográfiák IV. 118-120. Budapest, 1939.). Utalnunk kell hamar kiterjedt recenziós tevékenységére, s különösen arra, hogy kezdettől fogva figyelemmel kísérte és ismertette idehaza a szlovák néprajz eredményeit is. 3 Márkus Mihály próbaszolgálatos ideje végén kézhez kapta azt a bizonyít­ványt, amely lehetővé tette számára, hogy bármelyik országos, ill. megyei mú­zeumban tisztviselőként elhelyezkedhessen. Nyíregyházán azonban még nem volt hely, viszont ösztöndíjak és egyetemi oktatói tevékenysége révén Budapes­ten megerősödött az anyagi helyzete, így kérvényezte a Néprajzi Múzeum-beli szolgálat folytatását. Bartucz Lajos melegen pártfogolta, nem fukarkodva a di­csérő szavakkal: „...minden tekintetben szorgalmas és megbízható munkaerőnek bizonyult s nagy ügyszeretetről és hozzáértésről tett tanúságot ..." - írta fölter­jesztésében Zichy főigazgatónak. Márkus megkapta az engedélyt, s a következő években fokozatosan jutott el a díjtalan gyakornoki állástól a kinevezett múzeu­mi őr státuszáig (1944). Az elkövetkező években - Bartucz Lajos, Domanovszky György majd Vargha László igazgatósága alatt - olyan munkatársakkal, kollé­gákkal dolgozott együtt, mint a fentebb említett Gönyei Sándor, Szendrey Ákos, Lajtha László, Manga János, Gunda Béla, Némethy Endre, Fél Edit, Csikós Tóth András, Dincsér Oszkár, és a baskírból magyarrá lett Tágan Galimdsan. Márkus Mihály a Néprajzi Múzeum-beli hivatali munkája mellett az 1940-es években az egyetem néprajzi tanszékén tanársegédként vett részt a képzésben, s aktív tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak (1943-tól titkára). 1944. június 1 NMI 33/1938. 2 NMI 2/1938. 3 Már 1935-ben ismertetést írt a Pastierstvo v Nízskyvh Tatrách (Pásztorkodás az Alacsony­Tátrában) című munkáról. Néprajzi Értesítő XXVII. (1935) 124-126. Munkánk során a Matica slovenská által megjelentetett bibliográfiát használtuk: SEDLÁKOVÁ, Viera (összeáll.): PhDr. Michal Markus. Personálna bibliográfia. Martin, 1999.

Next

/
Oldalképek
Tartalom