Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

II. A POLITIKUS HERMAN OTTÓ

kell". Fontos mondat a beszédében, amely mintegy megmagyarázza álláspontjának lényegét: „Én, e szerint csak ily körülmények közt a rendszeres classificatiót csak így fogadom el, a mint kifejeztem s én kívánom a zsidóságnak a Darwin-elmélet értelmében való reducálását, azaz, a magyar elemmel való asssimilatióját". Majd így folytatta: „Kitagadtatott a zsidóság a társadalomban való minden részvételtől, hogy nem adatott meg neki a rög föld, hol bölcsőjét ringathassa, hogy lábát megvethesse." Ebből vezette le elkülönülő természetüket: „... az önfenntartási ösztön lépett érvényre és az terelte a zsidóságot oda, a hol ma t. képviselő úr annyi kárhoztatni valót talál benne." Ez vezette őket arra, hogy a mai szóhasználat szerint a magán szférába, a vállalkozásokba és pénzügyi tevékenységbe kezdjenek. Herman Ottó társadalmi beilleszkedési modellje a következő volt: „Az államnak kötelessége lerombolni az akadályokat az asszimilálódás elől. „Az állam kimondta a jogegyenlőséget, kimondta a vallástürelmet. Adja még meg a polgári házasságot, még pedig az én nézetem szerint a kötelezőt, s akkor az állam a maga részéről megtett mindent, a mit a zsidóság érdekében megtehetett." A zsidóságra pedig a következők tartoznak: „Mindazon válaszfalakat, a melyeket a vallás elavult tételei felállítottak, le kell rombolniuk, teljes őszinteséggel magyarokká kell lenniök, még pedig szokásban, nyelvben és gondolkozásban." A bevándorolt nép ügye nemigen rendeződhetett el néhány év alatt, erre utal Herman Ottó két újabb beszéde 1882. június 7-én és 9-én [81—84:22—23.]. Pártja és maga alapvető politikai és eszmei platformjára, „a függetlenség eszméjében úgy találkozik a humanitás eszméjéban, s mindabban, a mi a szabadságra, az igazi democratiara vonatkozik". Ellenvéleményt jelentett be az emberi jogokra hivatkozással a meghonosodási és megtelepedési törvény — egyes tételeivel szemben: „Ellenben az orosz birodalomból kiüldözött nagy tömegeknek hazánkba való esetleges beözönlése a társadalom kereteit úgy társadalmi, mint nemzetgazdasági és egészségügyi tekintetben minden esetre tetemesen megbontaná és veszélyezteté: ezeknél fogva az Oroszországból kiüldözött tömegeknek s azok töredékeinek Magyarországra való beözönlése okvetlenül megakadályozandó." Adatokat sorolt fel a járványos betegségek behurcolására is. A képviselőház utasítsa a kormányt, hogy külügyi szervein keresztül, a nemzetközi jog alapelvei szerint rendezzék, s részben a repatriálást szorgalmazzák Oroszország költségén, illetőleg más európai államok is fogadjanak be meghatározott csoportokat: „e végből keresse a kormány Európa több államaival a solidaritás létrehozását." Itt csak arról tudott számot adni, hogy csupán az Amerikai Egyesült Államok hajlandók a kiüldözött zsidók előtt kapuikat megnyitni. Két nap múlva elmondott beszédében visszautasította a neki tulajdonított „faji és felekezeti ellenszenv" vádját, s igyekezett tisztázni a 7-én elmondott beszédének egyes részleteit. Ismét egy fél év elteltével (1883. január 23.) visszatért e kérdéskörre az izraeliták egyenjogúsítására [81—84:32.]. Az ún. „tiszaeszlári eset"-et, amelyet semmi tény nem igazol, természetes társadalmi jelenségnek nevezte, melynek az az oka, hogy az asszimiláció nemigen megy. A másik félnek pedig azt rótta fel, hogy nem akarják feladni Mózestől örökölt hitük sokszor misztikus, elkülönülő tulajdonságait: „... igenis a vallásokban a mysticismus mindig bizonyos hatalmat repraesentál; de az a hatalom múlékony és ha a mysticismus megmarad, a mysticismus már magában supponálja, hogy egy vallásban nem mindig működhetik olyan factor, a mely a kor színvonalával egyenlő lépést nem