Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

mysticus szokásokkal, melyeken a keresztény társadalom, de különösen a köznép eligazodni nem tud és a hol sötétség, a hol homály van, ott a túlzás, a meseköltés majdnem kínálkozik. Hát bocsánatot kére, az hozatik fel, hogy a tisza-eszlári eset, az egy vérvád. A rabbinusok gyülekezetei folyamodtak Európa hires theologusaihoz, ezek adják a véleményt, hogy a vérvád egyátalán képtelenség. És ezek történelmi és theologiai tanulmányaik alapján legjobb meggyőződésük szerint kénytelenek constatálni, hogy ők a vérvádra vonatkozó positiv adatot a zsidó történetben, a zsidó vallástanban egyátalán nem találtak. Én sem mondok mást. Ezeken a forrásokon elmenve, melyeket egy Renan használt, vagy számos más társa használt, csakugyan a vérvád semmiféle positiv nyomára akadni nem lehet. De t. ház, egy a mysticusmusba félig burkolt vallás egyáltalán a kíváncsiságnak van kitéve. Minden ember igyekszik és iparkodik annak vallási szokásairól magának valami tudomást szerezni. Teház azt kérdem t. ház, mit érhet és miféle veszélyeket rejthet magában a szokások azon anachronismusa, a minőt épen a legnagyobb tekintély: Deutsch, kire a zsidó rabbik kiváló előszeretettel hivatkoznak, mivel Európának első habristája, azon véleményében elősorol és mely vonatkozik a zsidóknak azon szokására, hogy a körülmetélési vért egy edénybe felfogják, vizzel felhígítják, aromaticus szeszszel szagossá teszik és azzal arczaikat megérintik. (Mozgás.) ... [183] Az én legmélyebb megyőződésem az. hogy a zsidóságnak legelső kötelessége volna azt tenni, a mire felhívta a 49-iki törvényhozás ezen országban, a mit Irányi t. képviselőtársam igen helyesen hangsúlyozott, sőt több, mire már felemelkedett egy zsidó hang is, hajói emlékezem, dr. Szigeti Márton, midőn az eszlári eset lüktetései közt felszólította hittársait, hogy gyűljenek össze, állapítsák meg hitczikkeiket, tisztázzák felekezeti és vallási szokásaikat attól, a mi ma anachronisticus és csináljanak tabula rasa-t sok dologgal, a mi már a kor szellemmel egybe nem fér. (Helyeslés.) Nekem, t. ház, legmélyebb meggyőződésem, hogy a mig a zsidóság ezt nem teszi, a mig ő szorosan ragaszkodik a Pentateuch azon rendelkezéséhez a mely őt a faji elegyedésből egyenesen eltiltja és elzárja, a mig ő megtartja szokásaiban a tiszta és tisztátlan emberről szóló tant, mely a korszellemmel egyáltalán össze nem fér; a mig ő mindig csak mint üldözött fél áll a társadalom előtt, vagyis annak hirdeti magát, mikor neki minden jog megadatott, mikor vele szemközt az eredetileg keresztény állam lerombolta az összes korlátokat és Magyarországon csupán a polgári házasság van hátra, mely nemcsak nekik való privilégium, hanem a mire számot tart mindenki; tehát mikor az állam semmivel sem tartozik többé nekik és ők az államhoz nem közeledtek többel, mint azzal, hogy némely külső szokásait felveszik s az államnyelvét megtanulják, hogy a polgári jogok részét kiveszik maguknak, nem tesznek absolute semmit, hogy ezt az emancipatiót, a melyet a törvényhozás egy szava létrehozott, ti. a politikai emancipatiót egyszersmind társadalmi emancipatióvá alakítsák át: (Zajos helyeslés.) addig nem teljesítették az állam iránti kötelességüket. Nekem már két izben volt alkalmam, t. ház, a zsidó kérdésben véleményt nyilvánítani. Mindkétszer azt mondottam, hogy ép azon zsidók, a kik azt vélik, hogy ők a legelőhaladottabbak, hogy ők tehát már beolvadni kezdenek a nemzetbe, felvették szokásait és hogy ők valósággal magyarokká akarnak lenni: épen nem értik legszentebb kötelességüket. Ha mi a Széchenyieket, a Kossuthokat és másokat nemzetünk nagyjainak tartjuk, miért tartjuk azokat? Azért, mert ezek nem akartak exclusiv osztályokat, hanem azon iparkodtak, hogy a nemzetet alulról erősítsék, hogy azt elhagyatottságából kiemeljék és hogy folytonosan magasabb fokra juttassák. Azonban mit látunk mi az előhaladottabb zsidónál? Azt, hogy ott hagyja elhagyatott hitsorsosait a babonában, minden rosz szokásában és báróságot és ritterséget keres; jár a főúri kaszinóba, elmegy a lefuttatásokra és nem veszi észre, hogy ő ott csak tűrt, de nem befogadott lény; és hogyha épen szemtől szembe nem éreztetik ezt vele, háta megett ezt mindenesetre éreztetik, hogy társadalmilag nincs cmancipálva.fUgy van!) És ha ő belevegyül abba az osztályba, a hol a nemzet fénye és ereje concentrálva van, ti. a főrendbe — legalább, a mint hiszi — akkor tudja meg a zsidóság, a ki hitsorsosaival szemben nem tudja kötelességét, hogy a felsőbb osztályok ép oly gondos fajválogatás resultatuma, mint a zsidóság maga és bármikép fog öltözni és bármi kép fogja a Darwin-tan egyik faját, a mimierismust követni, ti. magát másokhoz hasonlóvá akarni tenni, mégis