Szabadfalvi József: Herman Ottó, a parlamenti képviselő (Officina Musei 5. Miskolc, 1996)

III. HERMAN OTTÓ KÉPVISELŐHÁZI BESZÉDEI

nül elmérgesíti, a mi azt a nemzet köztudatába mindinkább beviszi, az egy szerencsétlen eseménynek a következménye, a tiszaeszlári eset következménye, mert az megérintette a nép vallásos érzületét és ha van valami, a mivel tartósan lehet hatni a magyarra, akkor vallásos érzelmének megbolygatása minden bizonynyal az. Én a dolgokat látva, a mint azok vannak, nem riadtam vissza azon iszonyatos vállalattól, hogy azon irodalmi özönt, a melyet ezen boldogtalan esemény teremtett, végig olvassam és áldom az Istent, hogy olyan jó koponyát adott, hogy meg nem tébolyodtam. Az irodalomban a pro és contra ritkítja párját, ezegy valódi őrjöngés, melyből ki van zárva minden objectivitás, a zsidók részéről ugy, mint az ellenfél részéről (Egy hang szélső balfelől: Az nem áll! ) De midőn ezt teszem és tekintetbe veszem azt a munkálkodást, a melyet a sajtó kifejtett, azt a mélységet, melybe behatolni tud, akkor, ha csekélybe vehetem is irodalmi szempontból, de nem vehetem csekélybe azon hatást, melyet gyakorol az alsó rétegekre, mert az iszonyú nagy veszedelem. T. ház! Én úgy fogom fel, hogy ezen kérdésnek igenis van köze a jogegyenlőséghez, melyet én részemről soha megtagadni nem fogok. (Helyeslés.) Mert én igenis állok azon alapon, a hol állani kell mindenkinek, a ki egyáltalában az eszmék magaslatára tud és akar felemelkedni, hogy az emberi jogokat az embertől megtagadni nem szabad, (Helyeslés.) legyen az zsidó, legyen az néger, legyen az bárki a világon. (Helyeslés.) ... [182] T. képviselőház! (Halljuk! ) Egy második szempont az, hogy igenis a vallásokban a mysticismus bizonyos hatalmat repraesentál; de az a hatalom múlékony és ha a mysticismus mellett megmaradunk, a mysticismus mindig bizonyosan megbosszulja magát. (Halljuk!) A mysticismus már magában supponálja, hogy egy vallásban nem mindig működhetik olyan factor, a mely a kor színvonalával egyenlő lépést nem tart. Ha oda tekintünk, hogy mik legyenek tehát a cultusok ma, ugy a mint azokat az életben találjuk, ha csak Magyarországra szorítkozunk és ezeket, melyek még leginkább a symbolikában keresik az erőt, összehasonlítjuk a zsidósággal, melynek symbolikája nincs, hanem vallásos szokásokban, már a korszellemmel össze nem férő szokásokban keresi a maga hátiamat, akkor egy nagy ellentétre fogunk bukkanni. T. képviselőház! Hiszen a ki Felső-Magyarország vidékeit bejárta és megfigyelte ott a zsidóság mozgalmait, a zsidók vallásos szertartásait, a ki ezt megfigyelte gyűlölet nélkül, egész tárgyilagossággal, vájjon mit tapasztalhatott az és mit vonhat le az ezekből? Hát t ház, én ezt meg fogom itt mondani. (Halljuk! a szélső baloldalon.) a zsidóság egy nagy részének, az úgynevezett orthodox elemnek úgynevezett hitoktatói és Vorbeter-ei, a kik összegyűjtik az ő községöket, a községgel egyetemben órákon, napokon, éjszakákon keresztül tartják az isteni tiszteletet oly módozatok mellett, melyekhez fogható legfeljebb a tánczoló derviseké a keleten, órákon keresztül valóságos vallásos orgiákat csapnak, a mely orgiák visszahatnak természetszerűleg az emberek idegrendszerére, legelső sorban az agyra. És onnan jött az t. ház, hogy a felső-magyarországi és galicziai kis zsidó hitközségek Vorbeter-ei egytől-egyig igen ritka kivétellel érettebb korban az úgynevezett monologia tüneteiben szenvednek, mely semmi egyéb, mint az, hogy utczán járva, magánosan hagyva, gondolataik menetét már a szájukon birjuk követni, sőt az úgynevezett iradiatió segítségével ez már a végtagokra is terjed, ugy hogy járva-kelve folytonosan ismétlik az imádságokat és a megfelelő kézmozdulatokkal kísérik. T. ház! Ezek az úgynevezett Vorbeter-ek mennek a közönséges jesivákba. Ezek a művelődésnek oly alacsony fokán állnak, hogy bizton kimodhatom, hogy ilyeneknek adva ki a Pentatenchot, mind azzal, a mi benne van, az ő kezükben Mózes öt könyve gyilok, holott a művelt ember, a művelt pap kezében a béke pálmája is lehet belőle. Én meg vagyok győződve közvetlen tapasztalásból, hogy azoktól minden kitelik, hogy ezekben az emberekben megvan a fanatismus, megvan a keresztények iránti gyűlölet. És azt tudjuk minden korok tanúsága szerint, a történelem legszomrúbb lapjain olvashatjuk, hogy a vallási rajongás, fanatismus mindig kegyetlenséghez vezeti az embert, akár önmaga ellen, akár embertársai ellen. Ott vannak az inquisitió példái, nem fogják megtagadni, hogy a fanatismusnak az erredménye. Sőt ott van a hódmezővásárhelyi nazarénus, ki vallásos rajongásában saját gyermekét ölte le. Ilyen tünetek előtt t. ház, nem lehet elzárkózni. Ezek az isteni tiszteletek tele vannak