Erdész Sándor: A hegyaljai szőlőmunkások szüreti népszokásai (Múzeumi Füzetek 7. Herman Ottó Múzeum Miskolc, 1957)

Megáldja a szorgos kezet, A munkásnak ad kenyeret. Adj istennek ember hálát, Köszönd meg a nyár áldását. (Töredék, Tállya). Mádon a következő kötött prózai szövegű szüreti köszöntőt jegyeztük fel: Méltóságos asszony és kedves családja! Hálás szívvel köszönjük irántunk folytonos kegyességét és szívességét. Az összes munkások hálás szívvel gondolnak magukra és kívánják, hogy hosszú életadás mellett élvezzen számos bő szüretet. Az isten sokáig éltesse! A köszöntés után átnyújtották a koszorút, amit a tulajdonos megköszönt és legtöbbször annak a reményének adott kifejezést, hogy a jelenlegi szüretelői a következő évben is az ő szőlőbirtokán fognak dolgozni. A vendégelés mértéke attól függött, bogy „ j ó g a z d á n á 1". vagy , r osszg a z d á n á 1" dolgoztak-e? Általaiban a köszöntő után egy pohár 'bort kaptak, s mindannyian hazátértek tisztálkodni. Estére ünneplő ruhában visszatértek a gazda udvarába, hol hosszú terített asztal várta őket. Vacsorára birkapörköltet, vagy tmarhagulyást és egy-két pohár bort kapták. Tállyán néhány nagygazdánál nem vacsorát, hanem a nőknek selyemkendőt, a férfiaknak néhány pengőt és egy-két pohár bort adtak. A végzést éjfélig tartó ..végzéstánc"-cal (Mád), illetve „szüreti mulatsá g"gal (Tállya) fejezték be. A gazda udvarán rendezett bálon a hívatlanok is résztvéhették, sőt gyakran több volt a hívatlan, mint azok, akik munkájuk után hivatalosaik voltak. A szőlőmunkások táncmulatságán a gazda és vendégei nemigen vették részt, inkább külön cigánybandát fogadtak maguknak {Abaújszántó). Természetesen a koszorúvitel a tulajdonos kapzsisága, vagy a szőlőmunkások ellenszenve miatt sokhelyütt elmaradt. A szedőktől a szőlőt sajnáló, az áldomást elmulasztó fösvény földesurat vagy intézőjét; u. n. „rosszgaz d á t" olyan szüreti verssel köszöntötték, amelyet nem szívesen fogadhattak. A tállyai •^mílyeri volt a kosziunk, ' olyan koszorút hoztunk../' kezdetű köszöntőt a nyomdafesték sem tűri. Tolcsván a következő „köszöntő'' töredéket jegyeztük fel: Egész nyáron arattunk Kenyér nélkül marattunk, Pájinka is kevés vót (?) A szüreti és az aratási koszorúvitel több évszázadra nyúlik vissza. A XIX. században ez a szokás a hegyaljai szőlőbirtokokon is életben volt, azonban a filoxéra-vész a koszorúvitelt is eltörölte. A szőlőfelújítás után a nagybirtokosok ezt a számukra költséges szokás felújítását nem tartották szükségesnek. A századfordulón lezajlódó agrárszocialista mozgalmak miatt szükségesnek látták a parasztság minden eszközzel való megfékezését.

18 Ezért a földművelésügyi miniszter (Darányi Ignác) a földesurak „jógazda" színében való feltüntetéséért két körlevelet bocsátott ki (190>1. jún. és aug.), amelyben az aratási, illetve a szüreti népszokások, ünnepélyek felújítását kéri a nagyibirtokosoktól. E rendeletre hivatkozva 1901 -ben országszerte tömegesen tartják meg az aratási és szüreti koszorúvitelt.

14 Tehát a koszorúvitel rendeleti felújítása nem a nemzeti kultúráért, hanem a 'kizsákmányolás zavartalan fenntartásáért és folytatásáért történt. A végzés megünneplése nem a kormány, hanem elsősorban a „gazda" érdeke volt, mivel amelyik földbirtokos ennek megtartását elmulasztotta, annak szőlőjét a következő évben a munkások messzire elkerülték. A szüreti koszorúvitel a XX. században is úgy zajlódott le, mint a filoxera-vész előtti időkben. Az elmondottakból látható, hogy Hegyalján az uradalmi szüreti szokások a következő jellemző motívumokkal rendelkeznek: 1. a gazda megkötözése, 2. koszorúkészítés, 3. koszorú vitel. 4. a gazda köszöntése, 5. vacsora és ajándékozás. 6. uradalmi bál. A koszorút hazánk területén a legkülönbözőbb néven ismerik, Hegyalján szüreti koszorú, vagy szol ő-