Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Sasvári László: Ortodoxok és görög katolikusok együttélése Észak-Magyarországon a 18–19. században
van még ekkor lelkésze. Házankénti összeírást tartalmaz, helyben van 35 ház. Zemplén és Abaúj megyékben: Tarcal 1 ház Olaszliszka 2 ház Mád 1 ház Bodrogkeresztúr 1 ház Tállya 4 ház Erdőbénye 1 ház Abaúj szántó 1 ház Tolcsva 1 ház Szerencs 2 ház Sárospatak 5 ház Sátoraljaújhely 9 ház Az összeírás tartalmaz még 18 Szabolcs megyei és hajdúkerületi helységet: Nyírbátorban 5, Máriapócson 3, Hajdúdorogon, Hajdúnánáson és Hajdúböszörményben 2—2 görög házat említenek, a többiben 1—l-et. 1 ' 1 Szembetűnő, hogy Sátoraljaújhely az összeírásban 9 házzal szerepel. Az itt lakó görögök a helybeli görög katolikus templomot is látogatták, ahol külön padjuk volt mind a férfiaknak, mind a nőknek, s egy Krisztus sírbatétele képet is adományoztak a templomnak. 1 ' A 19. századnak csak az első felében volt még ortodox egyházi élet Tokajban, az utolsó lelkész, Kallona Ignác 1848-ban bekövetkezett halála után rohamos a fogyás. 1884-ben már csak 6, 1900-ban pedig 2 ortodox hívő élt Tokajban. A tokaji görög ortodox egyházközségben két évszázadon át számos lelkész szolgált, itt csak egyről szeretnénk röviden említést tenni, az 1694-es adatban szereplő Ezaiás archimandritáról. (Az archimandrita a mi fogalmaink szerint az apáti rangnak felel meg!) ö Izaiás szerzetes néven bevonult a magyar görög katolikus egyházi hagyományba, mint az első debreceni parochus, mint a bikszádi monostor alapítója, és mint első liturgikus énekfordító. A rendelkezésre álló adatok eléggé ellentmondásosak, s alakja a legendák ködébe merül. ,,; Miskolc: A miskolci görögökre az első adataink a 17. század második feléből vannak 1 ' A nagyobb arányú letelepedés a 18. század második felében történt. A kompánia azonban a 17. század végén működhetett. Az egyházközség anyakönyvét tekinthetjük egyik legfontosabb forrásunknak, melynek első — számunkra érdekes kötete a következő adatokat tartalmazza: házasságok — a nem Miskolcon kötöttek (1728—1783) a Miskolcon kötöttek (1763—1863) keresztelések (1760—1863) halálozások (1726—1863) A görögség fénykora a városban 1770 táján következett be, és tartott 1830-ig. Egyik részletes összeírásuk az 1777. évből Való. Ekkor volt 34 háztulajdonos családtagokkal 169 37 váltságot fizető együtt: 99 7 ideiglenes lakos 28 296 fő 14 Országos Levéltár „Görög nem egyesült osztály" C. 77. 165. csomó 15 SASVÁRI László 1981. 25. 16 SASVÁRI László 1976. 65—66. 17 DOBROSSY István 1975. 22—24. 150
