A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Boros László: Tokaj Zemplén vármegyei nagyközség kataszteri birtokvázlata, 1904.

TOKAJ ZEMPLÉN VÁRMEGYEI NAGYKÖZSÉG KATASZTERI BIRTOKVÁZLATA, 1904. BOROS LÁSZLÓ Az egyes földbirtokok területi körülhatárolása, pontos megjelölése sok évszázados gondja a tulajdonosoknak, főleg öröklés és adásvétel idején. Ezeket egyre inkább okmányokban, papíron is kellett dokumentálni. Az utóbbi évszázadokban egyik módja a térképvázlatok, térképek készítése volt az egyes birtoktestekről, községek és városok határáról. Kezdetben még meglehetősen pontatlanok voltak ezek a térképek, de a 18. és különösen a 19. században sokat fejlődtek a földmérők technikai feltételei, munkái. Egyre pontosabb, használhatóbb térképek készültek. Hazánkban a jobbágyfelszabadítás után, majd a városi polgárság tömeges földtulajdonszerzését követően vált szükségessé a pontos térkép készítése. A 19. század második felében és a 20. század elején sorra készültek a községek és városok mezőgazdasági határáról a nagy pontosságú kataszteri térképvázlatok, térképek. Jelen rövid dolgozatban Tokaj Zemplén vármegyei nagyközség 1904-ből való kataszteri térképvázlatát, illetve annak néhány szelvényét kívánjuk bemutatni. A szelvények (térképlapok) szerkesztője Bartha Menyhért földmérő. A földmérő felügyelőség a fedő (7-es) lapon a térkép hitelességéről kinyilvánítja: „A jelen birtokvázlaton felvett birtoklási adatok a zárhely szinelésekor alulírottak által megvizsgáltatván a magán jogi érdekek fenntartásával helyesnek találtattak. Kelt Tokaj, 1904. október 29-én." Aláírók: Kundrász Kálmán jegyző, Erdős József mezőbíró, Lakatos József, Kecskés János, Kicsinkó Sándor, Katus János. A Tokaji-hegy (Nagy Kopasz) 16,4 km

2 (= 1640 hektár), a hozzá kapcsolódó Terézia (Kápolna)-, Henye- és Dereszla-dombbal 31,9 km

2 (= 3190 hektár) területből mintegy 1700 ha (= 3000 katasztrális hold) a szőlővel betelepített terület. Ennek a száz év előtti szőlőültetvénynek egyharmada helyezkedett el a tokaji, kétharmada pedig a tarcali és bodrogkeresztúri határban. Az 1880-as, 1890-es években pusztító filoxéravész a lösszel borított Tokaji-hegyen ha nem is okozott olyan katasztrofális pusztítást, mint a Hegyalja, illetve a Kárpát-medence más hegyvidéki szőlőterületein, azért kártétele itt is jelentős volt. Az egykori szőlőültetvénye 60-70%-át művelték szőlőként az 1900-as évek elején, de a magasan fekvő, meredek, északias kitettségü területek a filoxéravész óta parlaggá váltak. Az 1000 holdnyi szőlőterületből 1904-ben már csak 832 holdat tartottak nyilván. Az 1904-es kataszteri birtokfelvételezéskor sok parlagterület volt a Ménesoldal, Lencsés, Garai, Aranyos, Hidegoldal, Szappanos, Hitvány, Batka és Dobó dűlőkben.

1 Ezért is volt nagy fontosságú az alapos, pontos kataszteri birtokfelvételezés. És még egy másik és harmadik okból is. A Tokaji-hegy völgyektől, aszóktól (vízmosásoktól) erősen feldarabolt, felszabdalt terület (pl. Lencsés-, Aranyos-, Hidegoldali-, Rákóczi-völgy), ezért nagyobb összefüggő szőlőbirtokok alig alakulhattak ki rajta. A domborzati viszonyok tehát eleve meghatározták a birtokok nagyságát, formáját és elhelyezkedését. Gazdaságosan művelhető, nagyobb 1 ZelenákL, 1995. 152-153. 673