A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

KÖZLEMÉNYEK - Boros László: Tokaj Zemplén vármegyei nagyközség kataszteri birtokvázlata, 1904.

«HBM| roKA. KATASZTERI BIRTÜKVÁZLATA "U'.H-.ÍW;, 1904 S\ei-h<r.;l

f

'tt<': <M<jz$m (5-20 kat. holdas) szőlőtáblák csak a Nagyszőlő, Talytó, Hétszőlő, Lencsés, Szeremi, Donát, Óvár, Máriás, Melegoldal, Pécsi, Dobó, Izdenczi, Rákóczi, Verebes dűlőkben helyezkedtek el.

2 Máshol (Szarka, Garai, Kengyeles, Gatya, Malomfeli dűlők) erősen elaprózódott, 1-2 holdas, vagy még kisebb, önellátásra berendezkedett törpe családi gazdaságok voltak (2-5. térkép). A kis és törpe szőlőgazdaságokra sok helyen jellemző a gyümölcsköztes (a déli oldalon a mandula, máshol a körte-, dió-, almafa). Tokaj határában lévő mintegy 1000-1100 kat. hold szőlő és parlag kb. 400, jobbára kisbirtokos tulajdonában volt a 20. század elején (1. és 2. táblázat). A térképlapokat vizsgálva kiderül, hogy a szőlő és parlag parcellák teljes mértékben a domborzati viszonyokhoz igazodtak. A völgyek aljából indultak ki, arra merőlegesen keskenyebb-szélesebb sávokban kapaszkodtak fel a meredek lejtőkön a hegy gerincére (2-5. térkép). Ez a birtokelhelyezkedés, valamint az a tény, hogy évszázadokon keresztül a talajmüvelés (évi két-háromszori kapálás) a lejtő aljától a tető (gerinc) felé történt, elősegítette a talajerózió, a lejtőn lefolyó csapadékvíz pusztító munkáját. A parcellák közötti mezsgyék sok helyen vízelvezető árkokká alakultak. Számos helyen (pl. a Lencsés-völgy gerincén) álteraszok jelzik az évszázados müveléssel kialakított parcellahatárokat a völgyek gerincén. 2 Zelenák uo. 154-155. 674