A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Szemkeő Endre-Viga Gyula: Márkus Mihály (Nyíregyháza, 1912. augusztus 16.-Kassa, 2004. október 5.

iránt." 1 Első múzeumbeli gyüjtőútjain a nyíregyházi bokortanyákat és a közép-szabolcsi Oros, Napkor, Levelek, Apagy, Besenyőd, Ramocsaháza, Berkesz, Székely, Rohod, Kércs, Kemecse és Nyírpazony községeket kereste föl, de részt vett a dévaványai avar kori temető feltárásában is. Múzeumi tisztviselői munkájában kezdetben a már tapasz­talt Gönyei Sándor volt segítségére: együtt végezték a halászati gyűjtemény revízióját, s ezen belül a szigonyanyag és vágóhorgok feldolgozását és rendszerezését. Szakirodalmi tevékenységét már a rendszeres múzeumi munkája előtt elkezdte, s abban kezdetektől ötvöződött a nyelvészeti indítás (A tirpák név eredete. Ethnographia [a továbbiakban Ethn.] XLVII. /1936/ 20-25.), valamint a néprajzi terepmunka és a tárgy­történet. A következő években már rendszeresen megjelentek kisebb tanulmányai a Nép­rajzi Értesítőben (továbbiakban N. É.). Lényegében élete végéig megmaradt érdeklődése a szülőföld, hangsúlyosan a Nyíregyháza környéki szlovákság iránt (Népies vadfogás Nyíregyháza vidékén N. É. XXIX. [1937] 345-350., Allathívogatók és zavarók Nyíregy­háza és környékén. N. É. XXIX. [1937] 446-447., A nyíregyházi taliga. N. É. XXX. [1938] 213-221., A bokortanyák társadalomrajza. Szabolcs Vármegye. Vármegyei Szo­ciográfiák IV. 118-120. Budapest, 1939.). Utalnunk kell hamar kiterjedt recenziós tevé­kenységére, s különösen arra, hogy kezdettől fogva figyelemmel kísérte és ismertette idehaza a szlovák néprajz eredményeit is. 3 Márkus Mihály próbaszolgálatos ideje végén kézhez kapta azt a bizonyítványt, amely lehetővé tette számára, hogy bármelyik országos, ill. megyei múzeumban tisztvi­selőként elhelyezkedhessen. Nyíregyházán azonban még nem volt hely, viszont ösztön­díjak és egyetemi oktatói tevékenysége révén Budapesten megerősödött az anyagi helyzete, így kérvényezte a Néprajzi Múzeum-beli szolgálat folytatását. Bartucz Lajos melegen pártfogolta, nem fukarkodva a dicsérő szavakkal: „...minden tekintetben szor­galmas és megbízható munkaerőnek bizonyult s nagy ügyszeretetről és hozzáértésről tett tanúságot ..." - írta fölterjesztésében Zichy főigazgatónak. Márkus megkapta az enge­délyt, s a következő években fokozatosan jutott el a díjtalan gyakornoki állástól a kine­vezett múzeumi őr státuszáig (1944). Az elkövetkező években - Bartucz Lajos, Domanovszky György majd Vargha László igazgatósága alatt - olyan munkatársakkal, kollégákkal dolgozott együtt, mint a fentebb említett Gönyei Sándor, Szendrey Ákos, Lajtha László, Manga János, Gunda Béla, Némethy Endre, Fél Edit, Csikós Tóth András, Dincsér Oszkár, és a baskírból magyarrá lett Tágan Galimdsan. Márkus Mihály a Néprajzi Múzeum-beli hivatali munkája mellett, az 1940-es években az egyetem néprajzi tanszékén tanársegédként vett részt a képzésben, s aktív tagja volt a Magyar Néprajzi Társaságnak (1943-tól titkára). 1944. június 30-án Dincsér Oszkárral együtt nevezték ki múzeumi gyakornokká, ami azt jelentette, hogy köztisztvi­selőként nyolcévi szolgálat után először kapott fizetést. Márkus Mihály a Néprajzi Múzeum szinte minden gyűjteményében, részlegében végzett tudományos, muzeológiai feladatokat. Munkálkodott a fényképgyűjteményben, vagy ahogy akkor nevezték Képtárban, egy időben ő volt a könyvtár vezetője. A frissen szervezett adattárban adminisztrációs (levelező) munkát végzett a beszervezett önkéntes gyűjtőkkel, rendezte a pásztorgyűjtemény anyagát, s részt vett a textil- és világításgyüj­' Néprajzi Múzeum EAD l/A- NMI 33/1938 [a továbbiakban NMI]. 2 NMI 2/1938. 3 Már 1935-ben ismertetést írt a Pastierstvo v Nízskyh Tatrách (Pásztorkodás az Alacsony-Tátrában) című munkáról. Néprajzi Értesítő XXVII. (1935) 124-126. Munkánk során a Matica slovenská által megjelen­tetett bibliográfiát használtuk: Sedláková, Viera (összeáll.): PhDr. Michal Márkus. Personálna bibliográfia. Martin, 1999. 692

Next

/
Oldalképek
Tartalom