A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szörényi Gábor András: A csorbakői vár története 1648-ig

Detre nádort, helyébe hívét, Garai Miklóst tette. A személycseréket több poszton foly­tatta a király, mire a bárók Nápolyi Lászlónak ajánlották fel a trónt. 1402 végén Nagyváradon a főurak hűséget fogadtak Lászlónak, majd készülődni kezdtek a harcra. Az ellenkirályt Zárában egy alkalmi koronával még meg is koronázták. A bárókat jóformán az egész ország támogatta, a birtokosok nagy része mellettük volt. A vidéki köznemesek nagy számban álltak a felkelők zászlói alá. Zsigmond csak az új báróira és a városokra számíthatott, mégis leverte a felkelést, aminek oka, hogy a felkelő főurak nem tudtak összhangra jutni a támadásban. A győzelem után Visegrádon Zsig­mond a fejére tétette a Szent Koronát, így legitimitása megkérdőjelezhetetlenné vált. 1403. október 8-án egyezség jött létre a király és a lázadók között: a felkelőket közke­gyelemben részesítette, birtokaikban meghagyta, ha a megadott határidőn belül meghó­doltak előtte. A még néhány ellenállót teljes jószágvesztésre ítélte, de egyszer sem hozott halálos ítéletet. A hatalmi harcok ezzel 1403/1404 fordulójára véget értek és a központi uralom győzelmét hozták. A királyi hatalom konszolidálásában Zsigmond továbbra is számított új hívei segítségére. Érdemes megvizsgálni, hogyan került bele ebbe a körbe a Perényi család. Az új bárók általában az udvari nemességből emelkedtek fel, pályájukat a királyi udvar lovag­jaiként vagy ifjaiként kezdték. A Perényiek karrierje példa is lehet a többi újdonsült arisztokrata családok között, de látványos felfutásuk még túl is mutat egy átlagos főne­mesen. Mint tudjuk, őket is a köznemességből emelte fel Zsigmond. Perényi Péter legidősebb fia, Miklós abaúji és zempléni ispán volt, sőt 1387-90 között már az udvarban kapott méltóságot, a királyi pohárnokmesteri címet töltötte be. A méltósághoz szerezte meg a család későbbi törzsbirtokát, Terebes várát 1387-ben, ami a Perényiek legfőbb központjává vált. 55 Miklós szörényi bánná történt kinevezése után, öccse János örökölte a pohárnokmesterséget. 56 A Perényi fivérek 1384-ben megkapták Zsigmondtól a füzéri várat, majd pedig Miklós 1392-ben elcserélte délvidéki birtokát a Zemplén vármegyei Patak és Újhely városaira és a köztük lévő várra. 57 A legfiatalabb, Perényi Imre és két bátyja királyuk iránti hálából azonban súlyos véráldozatokat is hoz­tak, amiről egy 1408. július 10-én kiadott Perényi Imre hűséges szolgálatait felsoroló oklevél számolt be: „Amidőn a Prokop morva őrgróf által csalárdul elfoglalt Liptó me­gyei Nagwar királyi vár visszaszerzésére nagy haddal megindult ... [1399-ben] ostrom alá vette, a várból balista-val kilőtt nyíl oly súlyosan megsebesítette Peren-it [Perényi Imrét] a lábán, hogy sokáig beteg volt és örökké nyomorék maradt, korábban pedig, amidőn az országba állandóan becsapó török ellen Bulgáriába indult és a prope maius castrum Nikapolim azokkal megütközve csatát vesztett, Peren-i testvéreivel: Miklós volt szörényi bánnal és Jánossal, unokatestvéreivel és familiárisaival együtt vitézül küzdött, ez a két testvére, rokonai és familiárisai elestek, maga pedig csak súlyos sebek árán tudott megmenekülni." 58 Perényi Imre, a csorbakői vár építője Perényi Péter fia Imre 1384-ben a prágai egyetemen tanult, 59 majd 1387-től beke­rült a királynéi udvar apródjai közé. 60 „Daliás termet, gyönyörű arc, kiváló értelem, éles Féld I.-Cabello, J., 1980. 33. EngelP., 1996.1.44. Féld I.-Cabello, J., 1980. 34. Zsigmondkori oklevéltár II, 1956. 150. 6209. oklevél. Mályusz E., 1984. 33. 183

Next

/
Oldalképek
Tartalom