A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 40. (2001)

B. HELLEBRANDT Magdolna: Dr. Saád Andorra emlékezünk

Saád Andor a nyíltszíni telepeken, így az Avastetőn továbbra is rendszeresen gyűjtött, a Felsőszentgyörgyön: ltsz. 58.2.1., a Kühne szőlőben: 58.4.1., a Pergolák mellett: 58.5.1., a Tréki-Törökszőlőben: 58.3.1. A Kis-Csermőkén Gyurkó Gyula kertjében 1972-ben, s a Dolha hegyen, a Szeleta barlanggal szemben 1974-ben. Arka-Herzsaréten mezolitleleteket talált Vértes László ásatásától keletre: 64.4.1., s a Fekete patak alacsony teraszán: 74.3.19. Saád Andor Árkán gyűjtött anyagát a korlátiakkal átadta a múzeumnak 1973-ban és 1974-ben. Egy-egy kőeszközt megtartott Mezőkövesd-Szőlődomb, Miskolc-Dolha hegy, Kőlyuk barlang, Árka, Eger-Kőporos lelőhelyekről. Ezeket 1985-ben felesége a múzeumba juttatta. Saád Andornak tanítványa és barátja volt Tóth Lajos kohómérnök, akivel együtt sok lelőhelyet bejárt. Tóth Lajos páratlan paleolitgyűjteménye is a Herman Ottó Múzeumba került 1973-ban, s a 74.1.1-2135. leltári számon került nyilvántartásba. Korlát-Ravaszlyuktető leletei kapcsán kezdett levelezni Saád Andor Roska Mártonnal. Az első levél 1955-ös keltezésű (11. kép). Roska Márton kötődése Miskolchoz 1939-re nyúlik vissza. Ekkor a Fűtőház mellett egy őskori ház helyén ásatott, vaskori leletanyag került elő, például őrlőkő: 53.743.3. Roska Alsóábrányban is végzett feltárást, ahol bronzkori leleteket mentett meg: 53.370.1-3. számon került a gyűjteménybe. Korlát-Ravaszlyuktetőről közölt Roska Márton jelentős durvaeszközös mezolitot, de mint az 1956. I. 4-én kelt levelében írta, Korláton sohasem járt. Ennek a lelőhelynek az anyagát Saád Andor is összegyűjtötte, s a Fólia Archaeologicában közölte 1958-ban. Vértes László a Ravaszlyuktető nagy mezolit telepének leleteit, vakarókat, pengéket, levélhegyszerű eszközöket Saád Andor rajzaival illusztrálta az őskőkorról írott könyvében. Az 1957-es levelében írta Roska, hogy a Tokaj-Hegyalj át böngészte át a Földtani Intézet megbízásából, s akkor határozta el, hogy 44 év után elmegy Korlátra és vidékére. Gyűjtött is anyagot Tállyán és Megyaszón. Korlátot szerette volna hitelesíteni Arad megyei és Hunyad megyei, tehát a Fehér-Körös völgyében és Bikszádon (Szatmár megye) talált gazdag műhelyek feltárási tapasztalatai alapján. Korlátot ő, mint a levélben írta, chellesinek határozta meg. H. Breuil 1919-ben Kassán járt, s alsó cheuil-nek vélte a leleteket. Azt írta „Bármiként álljon a dolog: nem az a fontos, hogy nekem, vagy Breuilnek legyen igaza, a lényeg az, hogy valaki üssön a szeg fejére, de hogy ki légyen az, az mellékes." Roska Mártont optimista alaptermészete segítette át a nehézségeken (12. kép). Deák Gábor 1999-ben, a múzeum fennállásának 100. évfordulóján, a múzeum barátainak rendezett ünnepségen mesélte, hogy Roskáék valósággal éheztek a 20. század ötvenes éveiben. Ő vitt nekik egy-egy disznótoros kóstolót. 1955, 1956, 1957, 1961. a Roska-levelek dátuma. Az utolsó levélben írta, hogy az elmúlt évben, tehát 1960. július 10-én volt 80 éves, és boldoggá tette, hogy a világ minden részéről köszöntötték. Ekkor már nem látott, a felesége írta a leveleket kézzel. Korlát-Ravaszlyuktetőn 1959-60-ban Korek József és Vértes László ásatott, durva kovaipart találtak. Simán Katalin 1983-85. és 1992-ben végzett itt ásatást. 1956-ban Saád Andor a. földvárakat látogatta sorra. Felsődobszán, Gibárton gyűjtött a felszínen késő bronzkori, pilinyi kultúrába tartozó cserepeket: 58.21.1-9., 58.18.1-11. leltári számúak. Jó érzékkel figyelt fel a különlegességekre, így az 58.19.1^4. leltári számú cserepeket a perei halmok melletti szántásban gyűjtötte. Abaújvárra 1956-tól járt ki, többször megfordult az 1970-es években Gádor Judit ásatásán. Kacson Örsúr várában gyűjtött, ltsz. 58.25.1., Cserépfalu-Majorvárban középkori cserepeket talált, ltsz. 58.24.1. Felfigyelt a kaptárkövekre. Cserépfalu-Ördögtoronynál 1956-ban vaskori anyagot talált (58.23.1.). Az Ördögtorony alatt 1963-ban kora vaskori leleteket (63.50.1-10.), Cserépváralján a kaptárkő tövében 1960-ban középkori kerámiára figyelt fel. 1963-tól e 206