Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Természettudományok - Bálint Zsolt: Egy xeromontán boglárkalepke: A Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) és rokonsági köre (Lepidoptera, Lycaenidae), I.

BÁLINT ZSOLT ban csak alneme-e a Potyommatus-nak, vagy önálló génusz. Ez utóbbi esetben a Plebejidea valóban Vacciniina alnem lehetne. Mindenesetre az egészen bizonyos, hogy a Plebejidea generikus szinten nem különíthető el egyik taxontól sem, így én egyelőre Polyommatus alnemként szerepeltetem. 4. Polyommatus (Albulina) luciferus (Staudinger, 1867) (ábra: 115-118. és 139.) Albulina lucifera Stgr. - Stempffer 1937: 217. Polyommatus (Plebejus) lucifera Stgr. - Forster 1938a: 112. Polyommatus (Plebeius) lucifera Stgr. - Forster 1940: 74. Plebejus (s.str.) lucifera Staudinger - Korshunov 1972: 363. Polyommatus (Albulina) lucifera Staud. - Bálint 1989a: 92. Stempffer (1937) a taxont az Albulina Tutt, 1909 nemzetségbe sorolta. Később Forster (1940) szerint mind habitusában, mind a hímek genitáliáit nézve a pylaoncsoporthoz áll a legközelebb. A hím szárnyainak felszínéről hiányzik a legtöbb boglárkalepke hímjére annyira jellemző kék alapszín, helyettük barnásfekete alapszínű sűrű, fémesen csillogó aranyzöld pikkelyek borítják. A nőstény szárnyfelszíne lényegesen egyszerűbb: ez az erős fémes behintés hiányzik róla. A hátulsó szárny fonákjának külső pontjaiban ragyogó fémes pikkelyek díszlenek, ami a Plebejus (s. str.) fajokon ilyen szépen kifejlődve soha nem található meg. A hím genitalia csak igen távoli rokonságot mutat a Plebejides fajokéval: a falces széles, a vége felé elkeskenyedő, a válva tompaszögű háromszög alakú (139. ábra). Az Albulina taxon rendszertani helyzete még nem teljesen tisztázott (Bálint 1989a), mivel az ide sorolható típusfaj és rokonsági köre, amely a Himalája vonulataiban rendkívül változatos és magas faj számot ér el (akárcsak az idetartozó eversmanni- és galathea-csoport), néhány közelrokon nemzetséggel vagy alnemmel együtt (Agriades Hübner, 1819; Lycaeides Hübner, 1819. Ez utóbbi Zhdanko (1983) szerint, aki aedeagusuk alapján rendszerezte a boglárkalepkéket, Plebejus alnem. Valóban, mintegy köztes helyet foglalnak el a Plebejus és az Agriades fajok között.) Az ide sorolható taxonok hím-genitáliáján a labides alsó fele sokkal szélesebb és a vége felé kihegyesedő, a válva tompaszögű, háromszög alakú. Lehetséges, hogy az egész komplex egy, a Polyommatushoz és a Plebejushoz hasonlóan összetett, nagy nemzetséget, párhuzamosan fejlődő és szétterülő filumot alkot. 5. Polyommatus (Albulina) eversmanni (Staudinger, 1886) comb. n. (ábra: 119-124. és 140-142.) Polyommatus (Plebejus) eversmanni Stgr. - Forster 1938a: 112. Polyommatus (Plebeius) eversmanni Stgr. - Forster 1940: 70. Plebejus (s. str.) eversmanni Stgr. - Korshunov 1972: 363. Plebejus eversmanni Staudinger - Sakai 1981: 226. A fent említett lucifera közeli rokona. A hímek szárnyainak felszínét sűrű, csillogó kék pikkelyekből álló réteg fedi. Fonákja emlékeztet a trucmenicusra., de a külső pontsor pikkelyei ezen a taxonon is sokkal fejlettebbek. A hím genitalia ugyancsak eszünkbejuttatja a luciferat, bár falcese karcsúbb, labidese hosszabb (140-142. ábra) A fajt Stempffer (1937) nem vizsgálta, de helyesen jegyzi meg, hogy szerinte nem Plebejus faj. Véleményem szerint az eversmanni név alatt több bona species (flrsuskuhi Forster, 1940; badakushana Forster, 1972) rejtőzik. 6. Patrícius subgen. n. (ábra: 125-126. és 136-138.) Típusfaj: Lycaena felicis Oberthür, 1886 (Et. Ent. 11: 21., Taf. 7, Fig. 52.) Névmagyarázat: patrícius - (római) nemes. Polyommatus (Patrícius) felicis (Oberthür, 1886) comb. n. Albulina felicis Obth. - Stempffer 1937:217. Polyommatus (Albulia) felicis Obth. - Forster 1938a: 112. Poylommatus (Plebeius) felicis Obth. - Forster 1940: 81. Jellemzés: Az elülső szárny felső szegélyének hosszúsága: 14-16 mm. Nincs föltűnő ivari kétalakúság. A hím és a nőstény szárnyainak szegélyterében van némi rajzolat: a vörös szalagból apró félholdacskák, az erek végződésében a külső fekete pontok, amelyeket a krétafehér rojtozat és fekete szegély felől égszínkék csíkocskák kereteznek. Az elülső szárny fonákja fakó palaszürke, a szegélytér csontszínű, a sejtvégi folt és a szemfoltok feketék, fehér gyűrűk által öleltek, a szegélytér rajzolata elmosódott. A hátulsó szárny alapszíne egyöntetű fémeszöld, csupán a sejtvégi folt félhold alakú rajza látható. A hím genitáliája Agriades-Albulina-szerű, de a válva rendkívül rövid, tömzsi, és a processus exterior a válva végére ráhajló kampócskává alakult (136-138. ábra). Biológia: Egynemzedékes fajok. Elterjedés: Keleti-Himalája. Filogenetika és rendszertani helyzet: A Patrícius subg. n. eddigi ismereteim szerint ugyancsak monotipikus taxon, legkönnyebben a lucifera-rokonsági köréhez kapcsolódó, de a leírt jellegzetességek alapján, attól is meglehetősen távol áll, testvércsoportjának nem tekinthető. A hím valvájának aberratív, a nearktikus boglárkák között egyedülálló jellegére már Nabokov (1945, p. 45, 1. lábjegyzet) is fölfigyelt.