Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 35 (1990) (Pécs, 1991)

Természettudományok - Bálint Zsolt: Egy xeromontán boglárkalepke: A Plebejus pylaon (Fischer von Waldheim, 1832) és rokonsági köre (Lepidoptera, Lycaenidae), I.

A PLEBEJUS PYLAON ÉS ROKONSÁGA I. 39 replő loewi Z. rendszertani helyzete sem tisztázott (pl. Eckweiler und Hofman 1980, p. 19. és Rose 1986, p. 8.: Plebejus kluk; Korshunov 1972, p. 359: Plebejus kluk; harsén 1984, p. 152: Agrodiaetus hbn. stb.). Az alábbiakban tisztázom a fenti, kérdéses taxonok rendszertani helyzetét. 1. Maiirus gen. nov. (ábra: 107-108. és 127-129.) Névmagyarázat: maurus - mór. Típusfaj: Lycaena vogelii Oberthür, 1910 (Et. Lép. Comp. 4:205) Plebejus Vogelii Obth. - Stempffer 1937: 216. Lycaena (Plebeius) vogelii Oberth. - Forster 1938: 419. Pofyommatus (Plebejus) vogelii Obth. Forster 1938a: 112. Plebejides vogelii Obth. - Sauter 1968: 4. Plebejus vogelii Oberthür - Higgins 1975: 141. Jellemzés: Az elülső szárnyak felső szegélye 12-14 mm (a nős­tény valamivel nagyobb). Nincs föltűnő ivari kétalakú­ság. Mindkét nem szárnyainak felszíne barna, a rojto­zat tarkázott. Mind a négy szárnyon a sejtvégi folt feltű­nően nagy, kerekded. A szegélyrajzolat elemei (a nyíl­hegyrajzolat, a sapkafoltok, a vörös szalag, a külső pontsor) a szárnyak felszínén is jól kirajzolódik. A szár­nyak fekete szegélyét az erek közt fehér csíkocskák ke­retezik. A fonák sápadt fényű barnásszürke, a szem­foltsor az elülső szárnyon jóval nagyobb, mint a hátul­són. A szegélyrajzolat lényegében olyan mint a felszí­nen, csak valamivel haloványabb. A tíbiák végén kis tüske látható, akárcsak az argus- és a pylaon (s. str.)-csoportba tartozó taxonokon. A hím genitalia labidese enyhe S alakban meghajlik. A válván nincs ampulláris képződmény, a processus exterior pedig befelé görbülő (ábra: 127-129.). Biológia: Az imágók kétnemzedékesek, májustól szeptemberig repülnek (Higgins 1983, Mokhles 1984). A hernyó tápnö­vénye az Erodium cheiranthifolium (Oberthür 1920). Elterjedés: Északnyugat-Afrika. Filogenetika és rendszertani helyzet: A fenti leírásból egyértelműen kiderül, hogy Maurus számos alapvető vonásában különbözik és így nem testvércsoportja sem a Plebejides-eknek, sem a Plebejus fajoknak. A filogenetikai fejlődés egy korábbi szakaszá­ban szigetelődött el a főágtól és vált önálló filummá. A közbülső láncszemeket képviselő taxonokat nem is­merjük, bizonyos, hogy kipusztultak. Agénusz monotipikus, egyetlen képviselője, a típus­faj ismeretes, amelyet eddig csak a locus typicus-on („Col de Taghzeft, Moyen-Atlas") gyűjtöttek. A Plebe­jus nemzetségtől meglehetősen elütő habitusa (ivari egyalakúság), a hím ivarszerve és a tápnövény ismerete (tápnövénye a Geranium (gólyaorr)-félék közül kerül ki, míg a többi Plebejus hernyója főként pillangósokon (Fabacae) növekszik - v. ö. Malicky 1969, p. 67. : Plebejus s. str. és p. 69.: Plebejides) ezt megerősíti. Minthogy az ivari kétalakúság a boglárkalepkénél pleziomorf jelleg (lásd. Agrodiaetus admetus (Esper, 1785), Aricia agestis (Den. & Schiff., 1775), Meleageria marcida (Lederer, 1871) stb.), így a Maurus gen. n. felté­telezhetően a Pofyommatini-k Plebejus nemzetségénél ősibb eredetű, s mint ilyen, a rendszerben a Plebejus gé­nusz elé kerül. 2. Pofyommatus (Kretania) eurypilus (Freyer, 1852) rev. comb. (ábra: 109-110. és 133-135.) Pofyommatus eurypilus Frr. - Stempffer 1937: 296. Lycaena (Plebeius) eurypilus Frr. - Forster 1928: 214. Pofyommatus (Plebejus) eurypilus Frr. - Forster 1938: 112. Kretania eurypilus Frr. - Beuret 1959: Plebejus (Plebejus) eurypilus Frey er - Korshunov 1972: 363. Kretania eurypilos (sic!) Freyer - Higgins 1975: 154. Kretania eurypilus Freyer - Sakai 1981: 227. Kretania eurypilus Frey er - Kudrna 1986: 160. Az ugyancsak ivari egyalakúságot fölmutató faj habi­tusát és genitáliáját már többen leírták, legutóbb Van der Poorten (1984), aki egy új alfaját jelezte a Pelopon­nészoszi-félszigetről. A patkó alakú labides, a rövidebb falces, továbbá az aedeagus fölépítése (Zhdanko 1983) egyértelműen el­árulja, hogy Pofyommatus fajt vizsgálunk. Stempffer (1937) helyesen állapította meg a taxon rendszertani helyzetét. 3. Pofyommatus (Plebejidea) loewi (Zeller, 1847) comb. n. (ábra: 111-114. és 127-129.) Pofyommatus Loewii Zell. - Stempffer 1937: 296. Pofyommatus (Plebejus) loewi Zell. - Forster 1938a: 112. Plebejus (s. str.) loewii Zeller - Korshunov 1972: 363. Lysandra loewi antilibanotica Hemming - Larsen 1974: 186. Agrodiaetus loewi ssp. - Larsen 1980: 69. Plebejus loewi Zeller - Sakai 1981: 227. Plebejidea loewi Zeller - Kocák 1983: 155. Vacciniina loewi Zeller - Kudma 1986: 162. Plebejus loewii uranicola Walker - Rose 1986: 8. Kocák (1983) megállapítja, hogy a faj rendszertani helyzete vitatott, s Bethune-Baker (1914) munkájára hi­vatkozva leírja a Plebejidea Kocák génuszt, Lycaena loe­wi Zeller típusfajjal. Ide sorolja még afergana Staudin­ger, 1881 taxont is (ezzel szemben vesd össze Eckweiler 1989: Plebejus (Vacciniina)fergana és Plebejus (Vaccinii­na) rosei). Kudma (1986) a loewi-X a Vacciniina Tutt, 1909 nem­zetségbe sorolja (Balletto-та. hivatkozva). A széles labi­des és az igen rövid falces, továbbá a jellegzetes hosszú és keskeny válva megint a Pofyommatus rokonságról árulkodik, amelynek többek között alneme a már emlí­tett Vacciniina taxon is. A lepkék habitusukat és a hí­mek genitáliáját tekintve (széles falces) az említett al­nembe illenek. Kocák Plebejidea nemzetsége igen nagy hasonlósá­got mutat a Vacciniina-val, amely Közép-Ázsia hegyvi­dékein éri el a legmagasabb fajszámot. Alaposabb vizs­gálat után lehet csak eldönteni, hogy a Vacciniina való-

Next

/
Oldalképek
Tartalom